Vízügyi Közlemények, 1950 (32. évfolyam)

1-2. szám - III. Balassa Miklós: A gépesített földmunka eszközei

80 Balassa Miklós Ezeknél az ú. n. árokásó-kotróknál a merítéklőtra tengelye párhuzamos a kotrógép mozgásirányával. A gép tehát az árkot maga mögött kotorja és közben hernyótalpaival az előállítandó árok két szélén kívül halad. A kitermelt anyagot az árok két szélén kirakószalaggal depóniába rakja. Ilyen árokásó-kotrógépet mutat a 2. kép. c) Egy kotróedényes, forgó felsővázas, hernyótalpas kotrók. A kotrógép alváza hernyótalpon nyugszik. Az alváz tetején körbenfutó görgősínen haladó görgőkön támaszkodik az alvázból kinyúló királyesap körül forgatható felsőváz, amely a kotrószerkezetet és a hajtóművet hordja. A felsőváz teljes körülfordulást végezhet. A kotrószerkezet darukaron függő egyetlen kotróedény, amely a különleges követelményeknek megfelelően lehet vonóköteles puttony (lásd 3. és 4. kép, or., ang., ír.: dragline п.: Schleppeimer, Schürfkübel), markoló (or., п.: Greifer, ang.: Clamsell bucket, fr.: benne preneuse: lásd 5. kép), hegybontó (от.: lopat, ang: shovel, fr.: pelle mécanique, п.: Hochlöffel, lásd 6. kép), vagy mélyásó (п.: Tieflöffel, ang: trench-hoe, fr.: pelle renversée, lásd 7. és 8. kép). A darukar hajlásszöge tág határok között gyorsan és könnyen állítható. A kotróedény mozgatását (e mozgás rendszerint kétféle) kötélgörgőkön futó drótkötelek végzik. A hernyótalpat a kifúrt királyesapon át az alvázba lenyúló függőleges tengely hajtja. A forgó-felsővázas kotrók négy munkaütemét (kotrás, fordulás és emçlés, ürítés és végül a visszafordulás és leeresztés) az 1. ábra szemlélteti. A kotró munkaközben kotróedényét a terepre leereszti és úgy mozgatja, hogy megteljék anyaggal. Ha ez megtörtént, a kotróedényt felemeli és az egész felsővázzal elfordu 1 mindaddig, amíg a kotróedény az ürítés helye fölé nem ér. Itt a kotró kiüríti edényét és a felső vázzal visszafordul a kotrási helyhez. Most ismét leereszti a kotróedényt a kotrandó felületre és a folyamat élőiről kezdődik. Összefüggő, hosszabb munkahelyen a kotrást szakaszokban végzik. A gép a kiemelendő szelvény akkora szakaszát, amelyet egy állásból elér, egy helyből kotorja ki és akkor mozdul csak tovább, amikor ezzel a darabbal elkészült. Kotrás közben tehát — ellentétben a merítékes kotrókkal —, a kotrógép nem mozog, hanem egy helyben áll. A forgó-felsővázas kotrókat egyetemes kotróknak .(

Universalbagger) is szokás nevezni, mert az említett kotróedények bármelyike könnyen és gyorsan felszerelhető rájuk. Ezért a földmunka kivitelével szemben támasztott legtöbb követelésnek eleget tesznek. A négyféle felszerelés közül a puttony és a markoló szabadon függ, a talajba súlyánál és vágófogainak kialakításánál fogva hatol be és szakítva működik. A hegybontó és mélyásó merev rúdra vannak szerelve, az irányítószerkezet kezelése által megszabott kényszerpályán mozognak, és az anyagot beállítható rétegvastagságban gyalulva termelik. Ezért kötött anyag kotrására sokkal alkalmasabbak, mint a lengő kotróedényes (vonóköteles, markoló) típusok. Mivel a kotróedénynek az anyagba való behatolása ellen működő reakcióerővel szemben a darukar önsúlya működik, ezeknél a típusoknál a darukar — a vonóköteles vagy markolókotró rácsos tartóként kiképzett darukarjával ellentétben — nagysúlyú tömör tartó. A hegybontók és mélyásók hatósugara ezért kisebb, mint az azonos nagyságú vonóköteles kotróké vagy markolóké, úgyhogy általában csak szállítóeszközbe való berakásra alkalmasak. Kinyúlásuk korlátolt volta miatt nagyméretű depóniát nem tudnak rakni.