Vízügyi Közlemények, 1950 (32. évfolyam)

3-4. szám - V. Szakirodalom

256 Szakirodalom, 50 súlyszázaléknak megfelelően két részre osztja és a két területrész viszonyát fejezi ki. A képletet Indri fejlesztette tovább. Két összefüggést állított fel, amelyek között kb. d = 1—2 mm körül van a határ. O'Brien a két képlet közti választást a d/ô érték nagyságához fűzi, ahol д a lamináris határréteg vastagsága. Ezzel közvetve a turbulencia is kifejezésre jut a számításban, és úgy látszik, hogy bizonyos szemek megindulása a határréteg felszakadásával függ össze. A szállított hordalék mennyiségé nek számítására is igen sok képletet állítottak fel. A legtöbb szerző Du Boys nyomán indul el. Szerinte a hordalékszállítás (q

s), a mederellenállás (T) és az elragadóerő (T/c) különbségével arányos, vagyis q

s = <p T (T—Tk). Ez a kifejezés csúszósúrlódást és lineáris sebességeloszlást tételez fel, 4s teljesen figyelmen kívül hagyja azt, hogy a hordalékszemek tekintélyes része ugrálva halad. O'Brien és Rindland szerint az összefüggés exponenciális : q

8 — xfj (T—

Ta

)"

1, a vicksburgi kísérleti állomás pedig szorzótényezőként a Strickler—Manning-képlet sebességi tényezőjének reciprokját vezeti be. Ezt áz jelentené, hogy egyébként azonos feltételek közt a kevésbbé érdes mederben több hordalók mozbg, — ami nem egyezik a természetben végzett megfigyelésekkel. Ezért Chang újabb összefüggést állított fel, •amely azonban kevéssé simul a kísérleti adatokhoz. Mac Dougáll a kritikus erő helyett a kritikus teljesítménnyel (y q J) számol, ahol <•/ az egységnyi szélességen átfolyó vízhozam. Szerinte qt- = k^J n~

1 (qJ—k

2). Ebben a képletben k

v k

2 és n a Kramer-fóle modulus és az átlagos szemátmérő viszonyának (M/d

m) függvényei. Jorissen kísérletei igazolták a fenti képletet. Meyer—

Peter zürichi professzor 3—5 mm-es anyagra dimenzió-helyes, a Froude-törvényt is kielégítő empirikus képletet állított fel, amely a kísérleti eredményeket ábrázoló görbesereg (felület) számításának eredménye : 0,462 g

s

2/3 r _ J

0 q

2'

3 d(y

i_

y

)7/9 + 9'

5

7 = d {y

i _ y

)10/9 Vegyesszemű hordaléknál d a szemösszetételi görbén a 35% súlyszázalékhoz tartozó átmérő. Ezzel azonban a szemeloszlás egyáltalán nincs jellemezve. Finomszemű anyagra a képlet alapján nem lehet extrapolálni, amit Egiazarov szovjet professzor kísérletei is bizonyítanak. Szerinte ugyanis d — 2 mm szemátmérőig a fenék-esés ós szemátmérő összefüggése i = a d + ß, — szerkezetileg megegyezik a Meyer—• Peter-íéAe alakkal, — de finomabb anyagra i független d-től. Noha Meyer-Peter fentidézett, legújabb keletű képletében a hordalékmozgást befolyásoló és fentebb felsorolt paraméterek nagyrésze szerepel, a turbulencia, a szemfeloszlás és a szemcsék közti kohézió számbavétele még megoldásra vár. C) A lebegő hordalék.

7) A tanulmány csak mechanikai lebegéssel foglalkozik, a kolloidális szuszpenziók és oldatok tárgyalását mellőzi. A lebegtetett anyag jellemzésére a nyugvó vízben mért ülepedési sebess é g szolgál. A Stokes-törvény szigorúan véve csak gömblakú szemek ülepedésére vonatkozik, de Lane kísérletei azt mutatják, hogy finomszemü hordaléknál az ülepedési sebesség és a szemátmérő összefüggése hasonlóan szabályosan alakul, csupán némileg eltolódik a görbe. Durvább anyagnál már a szem esésközbeni helyzete (az esés irányára merőleges keresztmetszeti területe) lényeges eltéréseket okoz. Az ülepedési sebesség (со) a víz hőmérsékletének emelkedésével (vagyis a v viszkozitás csökkenésével) növekszik. Sudry elméletileg is kimutatta, hogy az 0)V szorzat különböző hőmérsékleten állandó marad. 7) Lásd erről dr. Bogárdi János : A lebegtetett hordalék töménysége. Tanulmányok, — kiadja a Vízrajzi Intézet, —- 5. szám. Különnyomat : Hidrológiai Közlöny, 1947/9—12. szám. —