Vízügyi Közlemények, 1950 (32. évfolyam)

3-4. szám - V. Szakirodalom

242 Szakirodalom, megfigyelt tény, hogy csendes tiszta éjszakákon a legerősebb a jégképződés. 2. A jégképződésben a sellős szakaszoknak feltűnően nagy szerepet kellene játszaniok, ez azonban nem mutatható ki. 3. Az első, forogva, meg-megmerülve haladó jégtáblák meg.. jelenése után, a táblák gyűrűszerű peremének laza jegébe bezárt levegőrészecskék révén feltótlenül növekednie kell a túlhűlt vízrószecskék mennyiségének. A konvexiós elmélet szerint ilyenkor tehát a jégképződésnek fokozódnia kellene, aminek azonban éppen az ellenkezője következik be. A kásajógképződés üteme sohasem lép túl bizonyos határt : a folyamat önmagát szabályozza, függetlenül a légköri viszonyoktól. Mindezek alapján, megfigyeléseire ós méréseire támaszkodva, dr. Lambor a következőket állapítja meg : -Mind a folyóvíz felszínén, mind a mederfenéken képződik jég, de legnagyobb mennyiségben mégis a folyóvíz egész tömegében. Ezért lepi be a felszínt egyszerre olyan nagy tömegben a jég. A kásajég keletkezésének nem a hideg levegővel érintkező vízrészecskék túlhűlése a legfőbb oka, — noha így is képződik némi jég, — hanem a vízben lebegő szilárd részecskék éjszakai hőkisugárzása, amelynek következtében környezetüket túlhűtik. Ezek szerint a folyóvíz egész tömegében meginduló kásajégképződésre is a radiációs elmélet ad magyarázatot. Az iszaprészecskék Altbergtől kimutatott döntő szerepe is megmarad, de nem mint a túlhűlt folyadékba jutó, a kristályosodást megindító testek hatnak, hanem kisugárzásuk révén okai a túlhűlésnek. A turbulens áramlás természetesen a hőelvonással hatékonyan segíti a jégképződést. A fenti megállapításokat az 1946/47.-i télen a Warta folyón Poznannál végzett mérések és megfigyelések igazolják. A mérési szelvényhez tartozó vízgyűjtőterület 25,117 km

2, a vízszínesés 19,2 cm/km, az évi középvízállás 302 cm 98 m

3/sec hozammal, a kisvíz 200 cm 42 m

3/sec vízhozammal. A megfigyelések a jógjelenségekre, a mérések a víz hőmérsékletére és a légköri viszonyokra, továbbá a lebegő hordalék mennyiségére, ill. a jégbe zárt szilárd részecskék mennyiségére és elemzésére vonatkoztak. A jég megjelenése előtti időkben 1 m

3 folyóvízben a vízállás szerint, nedves állapotban és lazán mérve, 100—140 cm

3, átlag 120 cm

3 szilárd anyagot találtak. A szuszpenzió mikroszkópos vizsgálata alapján megállapították, hogy 1 cm

3 vízre átlag 3800 szem d = 0,025 mm közepes átmérőjű szilárd részecske jut. A részecskék kisugárzott hője Angstrom és Maurer mérései alapján percenkint 0,11 cal/cm

2-ra tehető. Mivel a hosszú hullámok zavartalanul hatolnak át a vizén, egy-egy szilárd részecske óránkint 4 X 10~

5 cal hőt veszít, ós ha a környező 0° hőmérsékletű folyóvizet néhány század, sőt csak ezred fokkal is lehűti, óránkint 5 X 10"7 cm

3 vizet változtat jéggé. Ez a látszólag csekély mennyiség 1 m

3 folyóvízre vonatkoztatva óránkint 1,9 dm

3 jeget jelent ! Amilyen mértékben szaporodik azonban a víz felszínén az úszó jég, olyan mértékben csökken a kásajégképződés, egyrészt, mert a jég (éppúgy, mint a hó) megakadályozza a kisugárzást, másrészt mert a szilárd részecskék a jégbe záródnak és így a víz megtisztul. Az úszó jégből a megjelenésének estéjén (1946 dec. 13-án) vett minta szilárd anyagtartalma 1 m

3 vízre vonatkoztatva a következő volt : A fenékről származó szilárd anyag meglehetősen kevés, de a másnap, dec. 14

:én, vett mintában már 1420 cm

3 volt annak jeléül, hogy a fenékjég nagy tömege az éjszaka folyamán képződött és másnap, a nap hatására úszott fel. A további napok mintáiban finom homok (fenékhordalék) , . . . 0,4 mm-nél nagyobb méretű elhalt növényi részek. . . szuszpenzió 253 cm

3 487 gramm 564 cm

3