Vízügyi Közlemények, 1950 (32. évfolyam)
3-4. szám - V. Szakirodalom
Lambor—László] f y : Jégképződés a folyókon 241 Lambor J. dr.: Jégképződés a folyóvizeken. (Oeneza lodu prqdowego) Kny. ,,Wiadomosci Sluíby Hydrologicznej i Meteorologicznej", 3. füzet. Warszawa, 1948. 39—70. old., 14 kép, 2 ábra, 3 táblázat. Francia kivonattal. E. Т. O. 551,482.213 : 627,1 A lengyel vízrajzi intézet igazgatójának ez az 1948. évi oslói hidrológiai kongresszusra készült tanulmánya a jégzajlás előrejelzésének kérdésével foglalkozik és az ennek érdekében végzett észleléseket, kutatómunkát és adatfeldolgozást ismerteti. A jég megjelenésének előrejelzése elsősorban a hajózást érdekli, de nem közömbös a vízerőmüvek ós a vízellátási célokat szolgáló folyami vízkivételek szempontjából sem. Az előrejelzés sikere érdekében mindenek előtt a jégképződés folyamatát kell ismernünk. Az erre vonatkozó vélemények 3 csoportba sorolhatók. Régebbi felfogás szerint a folyók jege kásajég alakjában a víz felszínén keletkezik. A szél által felkapott vízrészecskék jégkristályokká fagynak a hideg levegőben. Noha a felszínen túlhűlő vízrészecskék tagadhatatlanul résztvesznek a jégképződésben, hajósok tapasztalatai bizonyítják, hogy a mederfenéken is képződik jég. (Innen ered a fenékjég egyik angol neve : anchor-ice = horgonyjég.) Az ú. n. radiációs elmélet szerint a mederfenók anyagának felszínén végbemenő éjszakai hőkisugárzás a jégképződés oka. A hősugárzás hullámhossza fordítottan arányos a testek hőmérsékletével, és minél hosszabbak a hullámok, annál könnyebben hatolnak át a vízen. Mérések szerint a kisugárzott hőmennyiség, — 0,17 cal/cm 2/perc, — elég ahhoz, hogy a 0 C°-ra lehűlt folyóvizet a fenék közvetlen közelében néhány század (esetleg tized) fokkal túlhűtse, és megindítsa a jégképződést. A kisugárzás különösen tiszta, hideg időben erős, ós ha a levegő viszonylagos nedvessége kicsi. A fenéken képződött jéggomolyokat a víz felhajtó-ereje hozza a felszínre (a jég fajsúlya kereken 9/10-e a vizének). Ha a víz felszínét ellepi a jég, a fenókjégképződés megszűnik, mert a jég nem engedi át a hősugarakat. Az egyszerű nép mondása, hogy ,,a hold szüli a jeget és a nap hozza felszínre", teljesen megfelel a fenti elméletnek. Tiszta, hideg éjszakán a legerősebb a kisugárzás, és ha a nap sugarai másnap felmelegítik a mederfeneket, a fenékjég a felszínre emelkedik. A fenékjégképződést senki sem tagadja, mégis feltűnő, hogy a felszínen úszó jég viszonylag kevés földes anyagot tartalmaz. A fenékről eredő jég jellegzetesen piszkos színű, mélyen a vízbemerúlve úszik. Az úszó jég nagyobb része azonban nem ilyen, különösen az első napon nem. A fenókjégképződés nem mindenütt egyformán erős, az úszó jég viszont nagy vízfelületeket egyszerre lep be. Végül : a radiációs elmélet szerint a fenékjég éjszaka képződik és a nap sugarainak hatására emelkedik a felszínre, vagyis a déli órákban kellene a legnagyobb tömegben megjelennie, — a tapasztalat viszont azt tanítja, hogy az első jég napnyugta után és éjszaka támad, ós reggelre teljesen ellepi a felszínt. A harmadik —- konvekciós — elmélet szerint, amelynek legfőbb képviselője Altberg, a gomolyogva áramló folyóvíznek a hideg levegővel érintkező részecskéi túlhűlnek, majd alábuknak, s a vízben lebegő apró hordalékszemek, mint kristályosodási középpontok körül, a folyó teljes szelvényében egyszerre mindenütt megindul a jégképződés. A jégképződés alapja tehát egyrészről a turbulens áramlás folytán nagyfokú hőelvezetés, másrészt a kristályosodási középpontok jelenléte. A radiációs elmélet ellen felhozott első. kifogás, és a kásajég néha egészen képtelen tömegben való hirtelen megjelenése feltétlenül biztossá teszi, hogy a víz belsejében is van jégképződés. Mindazonáltal a konvexiós elmélet sem ad magyarázatot minden jelenségre. Lambor dr. a következőket említi : 4. Ha a hőkicserélődés szerepe volna döntő, viharos, szeles időben erősebb lenne a jégképződés és a napszakoknak nem lenne befolyása reá. Viszont sokszorosan
