Vízügyi Közlemények, 1950 (32. évfolyam)

3-4. szám - IV. Szemle

232 Lászlójfy Woldemár bádogdobozt kb. 6 m hosszú hajlékony galy végére erősítik, és úgy tolják be a jég alá. A galy másik végét a léken kívül, rárakott jégdarabokkal rögzítik. A hajlékony galy előnye, hogy a felhajtóerő alulról a jégtakaróhoz nyomja a töltetet, aminek folytán lényegesen jobb a robbantás hatásfoka. A katonaság hevesebb robbanóanyagokat és villamosgyujtást használ. Termitt'el végzett kísérleteik éppúgy sikertelenek maradtak, mint a mieink 1940-ben a Dunán. A termit 2500—3500 C°-ú égési hője alkalmas lehet a jéghegyek homogén szilárd jegének megolvasztására, — az amerikaiak állítólag eredményesen használják e célra, — de mivel repesztőhatása nincs, a folyamok hátát borító laza szerkezetű összetorlódott jégben nem lehet vele komoly eredményt elétni. III. A jég bombázása. Az 1940/41. évi rendkívül kemény télen, a közigazgatási hatóságok kérésére, a légierők repülőgépről bombázták a jeget. Az 50 m magasból ledobott 20 db 200 kg-os bomba nem bontotta meg az akkor még szilárd jégpáncélt, csak lyukakat vágott rajta. Ennél nagyobb baj volt, hogy a ledobott' bombák közül 5 nem robbant fel. Ártalmatlanná tevésük érdekében utóbb hosszas kutatásokat kellett folytatni, és mivel nem találták meg valamennyit, a kérdéses szakaszon mindaddig költséges révkalauz-szolgálatot kellett fenntartani, amíg a katonai szakértők úgy nem nyilatkoztak, hogy a bombák most már emberi számítás szerint veszélytelenek a hajózásra, sőt a kotrókra.is. Egy másik helyen a fel nem robbant bombák megtalálása körül nem volt baj, de más eredmény ott sem volt, mint hogy a bombázás után hatalmas lyukak tátongtak a jégen, mert a megbontott jég nem tudott leúszni. 1941/42 telén tüzérségi tűzzel is kísérleteztek. Három löveg 100 gránátot lőtt ki egy 2 km-es szakaszra. A jég el is ment, csak éppen azt nem lehetett megállapítani, hogy minek a hatására, mert mire az ágyúzást előkészítették, a jég már olyan gyenge volt, hogy nem lehetett rámenni, és a rákövetkező napon a jégtörőhajók is elérték a torlódás helyét. Mindazonáltal kiemeli a szerző, hogy hogy minden ilyen beavatkozás nagyon megnyugtató a parti lakosságra, amely így látja, hogy a hatóság szívén viseli sorsát és legalább is megpróbálja a fenyegető torlaszok megindítását. IV. Jégjelentő szolgálat. A jég elleni küzdelem sikerének sarkalatos pontja a folyamatos és gyors tájékozódás a zajlás megindulásától kezdve szinte óráról órára változó jégviszony okról. A jégjelentő szolgálat, — akárcsak nálunk, — az árvízjelző szolgálatra támaszkodik, de több megfigyelőre van szükség, mint az utóbbinak és egyes folyamszakaszokat, amelyeken a jég rendesen meg szokott állni, naponta be is kell járni. A jelentések továbbítását a víziútigazgatóság külön távbeszélővonalai nagyon megkönnyítik. Ahol ilyen nincs, részben külön postai távbeszélővonalak kibérelésével, részben az éjjel-nappali távíró- és távbeszélőfelügyelet életbeléptetésével segítenek. A háború alatt híradócsapatokat is bevontak a jégjelentőszolgálatba. A távbeszélővonalak esetleges üzemzavarai esetére színes kézilámpákkal való távjelzést irányoztak elő, — rakétapisztolyok használatához ugyanis a légierők parancsnoksága nem járult hozzá. A jelentőszolgálat természetesen a jég első megjelenésének jelzésére, ill. előrejelzésére is kiterjed. Az Odera jégzajlásának előrejelzését a lengyel vízrajzi szolgálat egyszerű statisztikai alapon végzi, abból a megfigyelésből indulva ki, hogy a keletebbre fekvő Visztulán néhány nappal korábban jelenik