Vízügyi Közlemények, 1950 (32. évfolyam)
3-4. szám - IV. Szemle
206 Trümmer —-Babos A vízrajzi szolgálat leginkább a nagy _ vízhozamokat vizsgálta, kisvízi mérés kevés van. A Tiszán az Országos Öntözésügyi Hivatal végeztetett Tokaj alatt sorozatos kisvizi méréseket, a többi vízfolyáson az Országos Vízerőügyi Hivatal mérte a kisvizi hozamot. Kérdés : melyik legyen az a vízhozam, amely az öntözővíz mennyiségének meghatározásánál kiindulásul szolgálhat. Az évi közepes vízhozam az öntözések számítására nem felel meg. Még akkor sem, ha hosszabb időszak alapján állapítjuk meg. Akik a biztonságot tartják szem előtt, azok az eddig észlelt legkisebb vízhozamokból indulnak ki. Ezt a felfogást gazdaságosság szempontjából nem tartja helyesnek a szerző. Figyelembe kell venni azt is, hogy szárazság esetén az öntözővíz 10—30%-os csökkentése is lehetséges. Egyébként az eddig észlelt legkisebb vízhozam sem jelent a növények vízellátása szempontjából tökéletes biztonságot. A tanulmány ötven év (1891—1940) távlatában kizárólagosan az öntözési idény vízviszonyait vizsgálja. A Dunán és a Dráván a legkisebß vizek a téli hónapokban vannak, s a nyári vízállások a magasabbak. A Duna nagyobb hazai mellékvizein ősszel, a kisebb mellékfolyókon pedig nyáron jelentkeznek a legkisebb vízállások. A Tisza tartós kisvizei ősszel és a tél elején vannak, a legkisebb vízállások ideje az ősz eleje (esetleg augusztus második fele). A Tisza mellékvizei hasonlóan viselkednek : a legkisebb vizek általában ősszel lépnek fel, vagy már augusztusban. A szerző ezek miatt nem tartja megokoltnak, hogy a vízhozamok mértékadó nagyságának megállapításánál az abszolút legkisebből induljunk ki. Helyesebbnek véli, ha annak bizonyos mértékben megnövelt értékét veszszük alapul. A növelés'értékére Trümmer Árpád, más szabatos adat hiányában, 25—30%-ot javasolt. A szerző erre számításokat végez egy szűkebb (május 1—augusztus 31) öntözési idény tekintetbevételével, feltételezve, hogy az április elég bő vízhozamot szolgáltat. A tanulmányban a) az 1891—1940 évekre terjedő hosszabb és b) az 1931—1940 évekre terjedő rövidebb időszak adatait vizsgálta a szerző. Ennél azonban az őszi és tavaszi legkisebb vízállásokat teljesen figyelmen kívül hagyta. A számításokat a szerző ötféle módon végezte, s ehhez képest öt csoport keletkezett. Ezek a következők : 1. A Duna, Tisza és Dráva folyón az 50 éves időszak folyamán a május— augusztusi öntözési idényben jelentkezett legkisebb vízállások, illetve vízszállítás alapulvételével figyelembevehető vízhozamok. 2. Ugyancsak a fenti folyókon az 50 éves időszak öt egymásutáni évtizedében, a szűkebb öntözési ftlény egyes hónapjaiban fellépett legkisebb havi középvízállások középértékének megfelelő vízhozamok idényátlaga. 3. Mint a fenti 2. pont alatt, de az öt évtizedben fellépett 10 éves havi legkisebb vízállások középértékének megfelelő vízhozamok idényátlaga. Az 1—3. alatti általános, a három főbefogadóra vonatkozó számításokon kívül az alábbi részletesebb számítások történtek : 4. A Duna, Tisza és jelentékenyebb mellékvizeiken az 1931—1940 évtized folyamán a szűkebb öntözési idény tartama alatt fellépett legkisebb havi középvízállások, illetve vízhozamok idényátlaga.
