Vízügyi Közlemények, 1950 (32. évfolyam)

3-4. szám - IV. Szemle

szemle magyarország öntözövíz-keszlete (Babos Zoltán tanulmánya. Budapest, 1947. Kézirat, 223 gépírásos oldal)* E. Т. O. 626.81 (439.1) Öntözéseink fokozottabb jelentősége és népgazdaságunk erőteljes öntözésfejlesztési terve időszerűvé tette az öntözéssel hasznosítható vízkészletünk megállapítását. Az országos viszonylatú öntözőgazdálkodási terv készítőjének olyan vízhozamadatokra van szüksége, melyekből az ország felhasználható vízkészletét és az öntözhető területek kiterjedését általánosságban meg lehet határozni. Első teendő : az öntözés céljára hasznosítható vizek megállapítása. Elsősorban számbajönnek az összes vízfolyások, majd a sík- és hegyvidéki tarozások. A következő lehetőséget az ártézi vizek adják, itt azonban figyelemmel kell lennünk az ivóvízellátásra. Számbajönnek a csurgalékvizek, a csapadékból eredő (bel-) vizek és a városi szennyvizek is. Az utóbbiak jelentősége azonban országos viszonylatban csekély. Ezzel szemben figyelemreméltó a talajvizek hasznosítása az öntözések terén. A felsorolt pozitívumokkal szemben állnak : a fel nem használható vízmennyiségek és a különböző vízveszteségek. Elsősorban a víziközlekedést kell figyelembe venni. A legkisebb hajózási mélység a vízszín alatt 20 dm. Mindamellett a hajózás legkisebb vízszükségleteinek vízhozammal való jellemzése meglehetősen nehéz. A Dunán elméletileg a CID-víz** volna hivatva megadni. Ennek a vízszintnek azonban az egyes dunai vízmércéken egészen eltérő vízhozamok felelnek meg, amint a túloldali kimutatás mutatja. A Tiszán 100 m

3/sec a hajózás vízszükséglete. A Drávánál a barcsi — 100 cm vízmérceállásnál lefolyó 255 m

3/sec a hajózási minimum. Ezek szerint az összes hajózási vízsszükséglet : 1078 -f- 100 + 255 = 1433 m

3/sec. Nem hanyagolhatók el a párolgás és elszivárgás okozta veszteségek, amelyek a tározás és a vízvezetés közben keletkeznek. A párolgási veszteség nagyobb csatornáknál 3—4, a kisebbeknél 5—6%-os. Szivárgási veszteség a főcsatornákon 9—10%, másodrendűeknél eléri a 15%-ot, osztóárkoknál 20%-ig is felmegy. Németh Endre, indiai adatokra támaszkodva, a veszteségek együttes értékére 25%-ot állapított meg. *) Az eredeti tanulmány teljes terjedelemben való közléséről helyszűke miatt, sajnos, le kellett mondanunk. Az alábbiakban legalább a szerző vizsgálódási módszereit és legfőbb eredményeit mutatjuk be kivonatos ismertetésben. (A Szerkesztő.) **) A Nemzetközi Dimabizottság által megállapított kisvízszint, amelynél kisebb a márc. 1—

dec. 25 közötti 300 napos hajózási idényben — az 1902—21. évek átlagából számítva — csak 10 napon fordul elő.