Vízügyi Közlemények, 1950 (32. évfolyam)

3-4. szám - II. Hock Károly: Nagyobb építések megszervezése

Nagyobb építések gazdaságossága 141 , (75 X 10 m) és ezen kívül a kettő kiviteli költségének összehasonlításához a koronának és a pengőnek a vásárlóértékét kellene valamilyen szorzószám segítségével közös nevezőre hozni. Azt hiszem elég közismert, hogy az ilyen szorzószámokkal való munkától pontos eredményt nem várhatunk. A békésszentandrási zsilip egészen más szerkezetű, mint a tassi zsilip, bár hasznos méretei ugyanazok, és költsége a háborús viszonyok miatt változó értékű pengőben kifejezett értékek összeadásából alakult ki. Mindezeknél még bonyolultabb a siófoki hajózsilip építési összegének megállapítása, — amely zsilipnek hasznos mérete (83,5 x 12 m) sem azonos semelyik megépidt zsilipével, — mert az építés eleinte változó értékű háborús pengővel, azután 1946-ban inflációs pengővel, majd forinttal történt. Ezeknek a különböző vásárlóértékű pénznemekben kifejezett rész-összegeknek egy nevezőre hozása csak egészen önkényesen, ós mindenesetre csak nagy hibával lehetséges. Az elmondottakból következik, hogy ha most terveznénk egy hajózsilipet, nem mennénk sokra az ebben az évszázadban megépített 5 különböző hajózsilip költségadataival, és ezek alapján is csak nagy bizonytalansággal tudnók egy új hajózsilip költségelőirányzatát elkészíteni. Másik példa a fentiekre a Soroksári Dunaág Gubacsi-híd és Szigetszentmiklós közti szakaszának kotrása. A medermélyítést végrehajtó kormánybiztosság mérnök-vezetője ismerte a munkához használt ,,Torontál" kotrót, és a gazdaságos munka feltétlenül azt írta elő, hogy a házikezelésű kotrás egységára az annakidején vállalatba adott Bega-kotrásnál volt 90 koronafillér helyett 80 pengőfillér legyen. Azért állapított meg kisebb összeget, mert a vállalkozó hasznát és központi rezsijét figyelembe akarta venni. A kotrás vezetője azonban már kikalkulálta az egységárat, és bejelentette, hogy a kotrást 45 pengőfillérért fogja elvégezni. Ezt az igéretét nemcsak betartotta, hanem a munka végeredményben még ennél is valamivel kevesebbe került. Ezzel a példával nem azt akarom állítani, hogy az építésvezető 35 pengőfillért megtakarított, hanem csak arra akarok rámutatni, hogy a bonyolultabb munkák kiviteli költségének megállapítása milyen nehéz. Ha pedig ez így van, akkor a tervben szereplő előirányzati költséget nem választhatjuk a gazdaságosság mértékéül és ezen az úton nem állapíthatjuk meg azt, hogy a munkát gazdaságosan hajtottuk végre vagy sem. A megépült hasonló művek költségei sem adnak biztos útmutatást. Lehetséges, hogy a komoly tervezésnél előirányzott összeget túllépve a munka végrehajtása még mindig olcsón történt, éppen úgy, mint ahogy az is lehetséges, hogy drága volt annak a munkának a kivitele, amelynél a kiviteli költség kisebb, mint az előirányzott költség. 4 ' Nagy és bonyolult munkák megvalósításánál tehát, — és itt elsősorban nagy és komplikált víziépítményekre gondolok — a gazdaságosságot az előirányzattal való összehasonlításból nem állapíthatjuk meg. Pedig a nagy és különleges munkáknál éppen rendkívül nagy a gazdaságos kivitel jelentősége, nemcsak azért, mert ezeknek a munkáknak általában nagy a költsége, hanem azért is, mert a bizonytalan viszonyok miatt jó munkavezetéssel ennek a nagy költségnek esetleg nagy százaléka takarítható meg. A gazdaságos munkakivitelről itt lehet a legkevésbbé lemondani, és a gazdaságos munka jutalmazása céljából itt a legszükségesebb annak a megállapítása, hogy az építés végrehajtása olcsón történt-e. Ha viszont a kivitel olcsóságának megállapítására az előirányzati költség nem elegendő, valami más módot kell arra keresni, hogy a munka gazdaságos kivitelének módját megállapíthassuk. Ennél a keresésnél a tervezéshez hasonló a helyzet. A tervezésnél olyan technikai megoldásokat keresnek, amelyek a feladatot megoldják, és végrehajtásuk előreláthatóan a legkisebb költséggel fog járni. Ennek elérése céljából figyelembe veszik azokat a bajokat, amelyek bekövetkezése esetén az építmény nem fog céljának megfelelni. Azután olyan elrendezést és méreteket vesznek fel, amelyek elegendők ahhoz, hogy ezek a bajok ne következhessenek be.