Vízügyi Közlemények, 1950 (32. évfolyam)

1-2. szám - V. Szakirodalom

Imhoff—Szabó : Szennynlzkérdéeek Németországban 133 Az ülepltőmedencék technikai kérdései egyelőre lezártnak tekinthetők. Az ülepítést megelőző homokfogóberendezéseknél van újabban néhány javítás. Haladás várható a mechanikai flokulálás területén, mert bizonyos szenny vízfajtáknál lassú keverés esetén nagy iszappelyhek képződnek, amelyek gyorsabban ülepednek le és így a medenceméretek csökkenthetők. A kémiai szennyvízkezelést már évtizedek óta a biológiai eljárás váltotta fel. Ipari szennyvizek tisztításában mégis szerephez juthat. így Halléban kismennyiségű (20 g/m

3) vaskloridadagolással jó eredményt értek el. Figyelemreméltó, hogy az iszapgáz mennyisége emelkedett, mert a vas hatására több szerves anyag került az iszapba, mint a nélkül. Kísérleteztek az ivó víztisztításban bevált homokszürö bevezetésével is, de a berendezés nem vált be. A biológiai tisztítási módszereknél a tisztított víz nitráttartalmára figyelemmel kell lenni. A nitrogéntartalmú szerves szennyeződés végső bomlási terméke a nitrát. Régi felfogás szerint a biológiailag tisztított szennyvíz annál értékesebb, minél több nitrátot tartalmaz. De nem szabad szem elől téveszteni, hogy a szennyvíztisztítással nem a folyóba bekerülő anyagok elbomlását kell elérnünk, hanem a szennyvíz káros iszaptartalmának visszatartását. A nitrát hasznos, mint oxigénhordozó és mint a kénhidrogén megbontója, ha a csepegtetőtestről vagy az iszapélesztési folyamat során a nyers szennyvízbe visszakerül, de a vízfolyásban értéktelen, mert mint oxigénhordozónak a hatása csak akkor kezdődik, mikor az oldott oxigén már elhasználódott, vagyis a halak elpusztultak. A vízfolyásban a nitrát még káros is lehet, mert mint növényi trágya túlzott algaképződést okozhat, és így utólag újra rothadási folyamatokat válthat ki. Nitrátokat a folyóba bocsátani ennélfogva káros vagy legalábbis céltalan. A biológiai derítőknél tehát a nitrátképződést szűk határok közé kell szorítani. Ezért már az előülepítőben kell a lehető legtöbb iszapot kiválasztani és így a biológiai tisztítótól távoltartani, ahol az iszapból nitrátok képződhetnek. A csepegtetötestek között az úgynevezett öblítő csepegtetők bizonyultak előnyöseknek, mert a rajtuk kiválasztott iszap az utóöblítőbe leöblítődik. Az iszapélesztési eljárásnál a szellőzési időt és a szellőzőmedencék iszaptartalmát olyan alacsonyan kell tartani, amennyire csak lehetséges. A biológiai derítők számítása ma már egyszerű. Kiindulásul nem a szennyvíz mennyisége, hanem a szennytartalom, vagyis a biológiai oxigénszükséglet vagy még egyszerűbben a lakósszám szolgál. Még a háború előtt ajánlotta néhány szakember, hogy a városi szennyvizeket a költséges tisztítás helyett nyersen szét kell öntözni, így mezőgazdasági értékük teljespn kihasználható. Tízszer akkora területet ajánlottak, mint az öntözéses eljárásnál addig szokásos volt. A hatóságok felkarolták a közellátási szempontból tetszetős gondolatot, amely ellen a szennyvíztechnikusoknak komoly küzdelmet kellett folytatniok. Kimutatták, hogy az öntözési, — permetezési — eljárás építési és üzemi költségei a legdrágább és legjobb biológiai tisztítóberendezés költségeinek háromszorosára rúgnak. A higienikusok ezen kívül rámutattak a tisztítatlan szennyvíz szótpermetezésével kapcsolatos közegészségügyi veszélyekre. A hatóság végül az eljárás legfőbb hátrányait szigorú rendszabályok életbeléptetésével küszöbölte ki. Elrendelték a szennyvíz ülepítőmedencékben való előzetes derítését, továbbá a kórokozó csírák és féregpeték széthurcolása ellen a lakótelepülések, gyümölcsösök és zöldségeskertek, valamint főútvonalak és pályaudvarok közelében védősávok létesítését. A rendelet a legeltetést ill. a kaszálást megelőző héten eltiltotta a rétek öntözését. Az étkezési burgonya öntözését a virágzás után nem engedte meg, és zöldségtermesztés esetén a szennyvíz felhasználását a vetés előtti időre, csupán trágyázásra korlátozta. Ilyen szennyvíz-öntözőtelep igen kevés létesült. Építésük, főleg a drága vezetékek miatt, költséges volt, az öntözőtársulatok nem értek el kedvező pénzügyi eredményt, és kitűnt, hogy a vízfolyások tisztántartását is olcsóbban lehet derítőtelepekkel megoldani. Az öntözőtársulatok gazdaságossági számításait különösen az húzta keresztül, hogy a városok szennyvizét egész éven át állandóan át kellett venniök, olyankor is, amikor nem volt szükségük reá. Egyetlen előnynek a víznek a termelésben való felhasználása