Vízügyi Közlemények, 1950 (32. évfolyam)

1-2. szám - V. Szakirodalom

134 Szakirodalorh bizonyult. E tekintetben azonban helyesebb, ha a messziről és az év nagyrészén a szük­ségesnél nagyobb mennyiségben odavezetett, tehát drága, továbbá közegészségi szem­pontból is aggályos szennyvíz helyett az öntözés céljára a felhasználási hely közelében szereznek vizet, ós az évnek csak abban a szakában, amikor éppen szükség van rá. Ma a városi szennyvízzel való öntözés csak különleges esetekben jöhet szóba. A biológiai csepegtetőtestek tökéletesítésére irányuló törekvések a háborús években sem szüneteltek. A régi, kis terheléssel működő, eliszapolódó csepegtetőtestek jelentő­sége a kisebb telepeknél megmaradt. Az újabb, nagyterhelésű testek előnye, hogy kisebbre méretezhetők és légymentesek; a szennyvízzel való felületi terhelésük elegendő az iszap leöbUtésére. Sűrű szennyvizeknél az öblítés úgy érhető el, hogy az elfolyó víz egy részét visszaszivattyúzzék a csepegtetőtestre. A csepegtetőtestek zárt elhelyezése és mesterséges szellőztetése nem javítja a teljesítményüket, ha egyébként helyesen épültek. Az élesztett iszap eljárás a szerző szerint a biológiai szennyvíztisztítás legtökéle­tesebb formája. Néhány város így tervezi szennyvízkérdésének megoldását. Ez az eljárás a már rothadó, bűzös szennyvizet is szagtalanná teszi, ha a nitrátban dús elfolyó vizet a hozzáfolyóval összekeverik, mert a nitrátok a kénhidrogént megbontják. Az iszaprothasztással kapcsolatos gáztermelés a háború elején jelentőségében meg­növekedett, mert az iszapgázt motorhajtóanyagként használták fel. De később a lakos­ság hiányos táplálkozása következtében a gázfejlődés mintegy 30 — 40%-kal, sőt a háború­utáni években még jobban is visszaesett. Néhány esetben a veszteségek más szerves hulladékkal kiegyenlíthetők. Érdemesnek látszik az élelmiszeripari, és a külön gyűjtött konyhahulladékot, de különösen az istállótrágyát felhasználni. Bajorországban pl. a marhaállomány alapján kiszámították, hogyha az istállótrágya egy tizedét „biológiai gázmüvekben" methángáz fejlesztésre használnák fel, az 1943-ban behozott egész benzin­mennyiséget pótolni lehetne. E mellett nem menne több trágyaérték veszendőbe, mint amennyi a mai istálló-trágya kezelésnél amúgyis elvész. A mezőgazdaság megkívánja, hogy a jövőben minden szerves hulladék valamilyen formában humuszképző trágyává dolgoztassák fel. Idetartozik minden szennyvíziszap, és hozzászámítandó a szerves városi szemét, amely száraz súlyban ötszöröse a szennyvíziszapnak. Az iszap komposztálását sok más szerves anyaggal meg kell javítani, és alkalmazását széles körben elterjeszteni. A háború alatt a szennyvíztisztítás terén számos esetben kisegítő megoldások­hoz kellett nyúlni: kevés építőanyag felhasználásával kellett elfogadhatóan működő tisztítótelepeket létesíteni. Drága ülepítők vagy iszaprothasztómedencék helyett egy­szerű földmedencéket építettek. Ha az ilyen telepek nem is szagmentesek, mégis a cél velük elérhető. Már az első világháború tapasztalatai megmutatták, hogy sok ilyen szükségmegoldás egészen jól beválik, és később is üzemben marad. Szabó János

Next

/
Thumbnails
Contents