Vízügyi Közlemények, 1950 (32. évfolyam)
1-2. szám - V. Szakirodalom
Koch—Muszkákig: Párizs közmüvei 127 A gépészeti osztály (Service des Machines) biztosítja a kezelésében lévő 16 szivattyútelep segítségével a városba bevezetett víz szükséges hálózati nyomását. Hatáskörébe tartozik továbbá a város fölött Ivry-nél, illetőleg St. Maur-nàX épült két szűrőtelep, amelyek tisztított Szajna-, illetőleg Marne-vizet adagolnak a hálózatba, továbbá a különálló ipari és üzemi vízvezeték vízzel való ellátása. Mindkét telep lassú-szűrőkkel működik. A St. Maur-i telepen 60 előszűrő 11 000 m 2 felülettel és 20 lassúszűrő 26 000 m 2 felülettel napi 300 000 m 3 vizet szolgáltat , míg az Ivry-i telepen 40 kavicsszűrő 2500 m 2 felülettel, 104 előszűrő 8800 m 2 felülettel és 48 lassúszűrő 35 000 m 2 felülettel napi 400 000 m 3 vizet szolgáltat. A szűrés után a vizet általában klórozással fertőtlenítik. St. Maur-ban ózonizálást is használnak. Maximális szennyeződés esetén, illetve ha a vízen kellemetlen íz érezhető, kálium permanganátot adagolnak a szűrés előtt, és a szűrők hatásának fokozására alumíniumszulfátot használnak. A hálózati osztály (Service de la Distribution des Eaux) hatásköre a szolgálati medencékre és a víz szétosztására terjed. A víz tározása a különböző magassági övezeteknek megfelelően különböző magasságokban történik. Ha a tározó mind ipari víztározásra mind ivóvíztározásra szolgál, 2 emeletre oszlik és ekkor a felső részen helyezik el az ivóvíztározót. A 3 nagy és 4 kisebb, magasfekvésű, medence együttes tározóképessége 733 000 m 3 (ebből a St. Cloud-i medence 426 000 m 3-t képvisel), csak valamivel kevesebb, mint az az átlagos napi fogyasztás (766 000 m 3). A medencék természetesen együttműködnek és a hálózaton keresztül, ill. kisebb átemelőtelepek segítségével egyenlítik ki a fogyasztás ill. a nyomás ingadozásait. Az ivóvízmedencék esetleg túlfolyó fölös vize az iparivízmedencékbe kerül,akót rendszer között azonban ellenkező értelemben nincs kapcsolat. A távolsági vezetékeken érkező klórozott vizeket a szolgálati medencékbe érkezésük helyén deklórozzák. Itt rendszeres kémiai elemzéseken kívül kóstolópróbákat is csinálnak, ezenkívül akváriumokban, klórra igen érzékeny halakkal is ellenőrzik a víz minőségét. Ali ipari-víz tározó együttes térfogata 196 000 m 3, roppant kevés a napi átlagos 448 000 m 3 fogyasztáshoz képest. (Az ipari-víz fogyasztása különben csökkenőben van, mert 1931-ben a napi maximum még 700 000 m 3 volt. Azóta számos helyen egyszerűség kedvéért ivóvizet használnak minden célra.) Noha Budapest ivóvízszerzési lehetőségei lényegesen kedvezőbbek a francia fővárosénál, a külön üzemi vízvezeték nagyon megkönnyithetné Nagy-Budapest és a peremvárosok vízellátását. Érdekessége a párizsi vízvezetéknek, hogy a csőhálózat a, szenny vízcsatornahálózatba van beépítve. Régebben közvetlenül a földbe fektették a vezetéket, ahol azonban az ellenőrzés hiánya miatt igen nagyok voltak a vízveszteségek. Ma már mindenütt a közcsatornában fut a vízvezeték, vagy ahol ez valamilyen okból nem lehetséges, külön galériát építenek a vízvezeték részére. A hálózat teljes hossza 3134 km, ebből ivóvízvezeték 1623 km. Az egy főre eső csőhossz 1,15 m. A teljes hálózatból mindössze 5% van közvetlenül a földbe helyezve, általában csak nagyátmérőjű vasbeton csőszakaszok. A vezetékhálózaton elhelyezett elzárócsapok száma 21,513, a 100 mm-nél nagyobb belsőátmérőjű tolózáraké 10 725, úgy, hogy kereken minden 100 m-re jut elzárószerkezet. A lakóházi leágazások (108 700) a házicsatorna bekötésével együtt járható folyosókban vannak elhelyezve. A közvetlenül használható (0 100mm) tűzcsapokat 100 m-enként helyezik el az út két oldalán váltakozva és az ivóvízhálózatból táplálják. Jelenleg 8 900 működik. Ezeken kívül a tűzoltóság motorszivattyúinak táplálására az ipari vízhálózaton is vannak 300 m-enként 100 mm-es, végül helyenként 150 mm átmérőjű, óránkint 300 m 3 teljesítményű tűzcsapok. Az előbbiek száma 373, az utóbbiaké 180. A tűzcsapok csatlakozása járható folyosókban fagyállóan van elhelyezve. Üzemképességüket havonta rendszeresen ellenőrzik. A nyilvános szökőkutak nagyrészóben zárt körben mozog a víz, olyanformán, hogy csak a párolgási veszteségeket pótolják az ivóvízhálózatból. Az utcák öntözése és a csatornák öblítése az ipari hálózatból történik.