Vízügyi Közlemények, 1950 (32. évfolyam)

1-2. szám - V. Szakirodalom

140 Szakirodalorh falakat (A és В) a csatorna legnagyobb vízszintje alatt 20 — 30 cm mélységig 50—100 cm fenékszélességgel átvágják, s ahol kell (pl. а С lielyen) kisebb töltést építenek. A víz a tölcsérek közötti falakat tovább bontja és megkezdi a tölcsérek alján a felesleges mélységek feltöltését. A víz beömlésének irányítását és a még szükséges kisebb egyengetési' munkákat kislétszámú munkáscsapat is ellátja. Az északtaskenti öntözőfőcsatorna építésénél 1948 márciusában végzett robbantások egyik szakaszában például a tervezett szelvény 16 000 m

3 földkitermelést igényelt. A robbantás kiemelt 11 000 m

3-t. A rábocsátott 10 cm vastag vízréteg számára 300 m

3-t kellett a tölcsérek falaiból levágni. A víz beengedése után félóra alatt 50 cm-t mélyült a meder. A fennmaradó 4700 m

3 kimosatása 24 óra alatt megtörtént és összesen 25 munkást foglalkoztatott. A földkitermelés módját gazdaságossági vizsgálat alapján választjuk meg. A helyi adottságok (a talaj kötöttsége, munkabérek, robbanóanyagárak, a gépi berendezés üzemi költségei, stb.) alapján célszerű elkészíteni a költségek mély4. ábra. A szelvénykiemelés költsége külön- ségszermti változásának grafikonját. A földfaemelesi módok esetén. ábm az északtaskenti vi

SZ

Onyokra • szerkesztett költséggrafikon. Robbantási eljárás alkalmazása esetén már a csatorna hidraulikai méretezésekor úgy kell megválasztani a szelvényalakot, hogy a robbantási tölcsér jól simuljon hozzá és így a munka gazdaságos legyen. Szesztay Károly Koeli P. : Párizs közmüvei. ( Ville de Paris: La direction technique des eaux et de l'assainissement) Kny. Travaux, 180

W

s szám. Science et Industrie-kiadás. Párizs. 1949. — 75 old.' 128 ábra és kép. E. Т. O. 628.1/628.3 (443.61) I. Vízellátás. Párizs vízellátásának ma is követett irányelveit 1854-ben állapította meg messzi előretekintéssel Belgrand, akinek nevét, mint a tudományos hidrológia megalapítójáét ismerjük. Programmjának 6 pontja közül a legfontosabbak: 1. két különálló hálózat létesítése az ivó- és ipari vízellátás céljára, 2. az ivóvizszükségletnek a várostól távolfekvő források vizének bevezetésével való fedezése. A városi vízművek igazgatása 1. a távolsági vezetékek (forrásbevezetések), 2. a gépészeti ügyek és 3. a csőhálózat ügyei szerint tagozódik. A távolsági vezetékek osztályának (Service des Dérivations) feladata a vízbeszerzés. A 150 km sugarú körön belül foglalt források és kutak napi 500 000 m

3 vizét 5, együttesen 600 km hosszú, nagyobbrészt gravitációs vezeték hozza be a városba. Az osztály nemcsak ezeknek a vezetékeknek a felügyeletét és jókarbantartását végzi, hanem gondozza a források védőterületét is, és ügykörébe tartoznak a hidrológiai kutatások és mélyfúrások is. Az idő folyamán az eredetileg foglalt források hozamának kiegészítése végett számos galéria, kút ós mélyfúrás készült, amelyeknek vizét szivattyútelepek emelik be a vezetékbe. (Számuk 13, együttes gépteljesít menyük 13500 Le. Az osztály kezeli a foglalásokkal kapcsolatos klór^zó-berendezéseket is.