Vízügyi Közlemények, 1950 (32. évfolyam)

1-2. szám - V. Szakirodalom

Froment—de Châtel : Balesetelhárítás pneumatikus munkáknál 123 Az akna fenekén kráterszerű üreg képződik, és a keszonban dolgozó munkások ebbe ürítik vagy lökik a körülötte kitermelt anyagot. Röviden vázolja a szerző a pajzs védelme alatt, sűrített levegőben történő alagút•építést, majd részletesen leírja a klasszikus nehéz búvárfelszerelést, amelyet a merev sisak és simulékony öltöny jellemez. A sűrített, levegőben dolgozó munkások védelmet szolgáló rendszabályok ismertetése után a műszaki eredetű balesetek okainak részletezése és az ezekből az eddigi rendszabályok módosítását illetően levonható következtetések tárgyalása következik. A pneumatikus munkáknál 3 baleset-típus különböztethető meg, amelyek mindegyike követelt halálos áldozatokat. Az első baleset-tipus lebegő munkakamra áthegyezésénél keletkezett, mikor a lceszont a munkások belülről emelőkkel emelték meg, hogy továbbtolják. Hirtelen levegőelszökés miatt a keszon megbillent, majd visszaesett, a világítás vezetékszakadás következtében kialudt és 3 munkás nem tudott kimenekülni. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a keszon mozgatását nem szabad a munkakamrából foganatosítani, sőt kívülről sem addig, míg a munkakamrában munkások, tartózkodnak. A másik csoportba sorolhatjuk azokat a baleseteket, melyeket a levegő hirtelen megszökése okoz bentmaradó munkakamrák süllyesztése közben, amikor a keszon hirtelen lezökken, vagy a víz ugrásszerűen felemelkedik a munkatérben. A három részletezett baleset mindegyike kotróakna alkalmazásával kapcsolatban történt, közülük kettő követelt halálos áldozatot. Hasonló balesetek elhárítására a szerző u. n. szöktető-vezeték alkalmazását ajánlja, — esetleg önműködő elrendezésben. ^Légzsilip 1. ábra. 2, ábra. A szöktető egy a munkakamra fenekéig érő és a szabad levegőre vezető cső (2. ábra,) alsó végén csappal, amelyet egy munkás a munkatérben elhelyezett manométer mutatta nyomás szerint kezel, úgy, hogy a kamrában uralkodó nyomás és a külső hidrosztikai nyomás közötti különbség sohasem legyen nagyobb 0,2 — 0,3 kg/cm

2-nél. Ezzel a hirtelen nyomáskiegyenlítődéssel járó veszélyek egyszerre megszűnnek. A rendes sűrített-levegő tápvezetéken alkalmazott szeleppel a fenti feltételt nem lehet mindig biztosítani. Önműködő szöktetőt kapunk, ha az említett cső a munkakamra fenekén létesített kis gödörbe ér le (1. ábra) úgy, hogy alsó nyílása fölött 0,20—0,30 m víz van akkor, amikor a légnyomás a munkatérben a külső hidrosztatikai nyomással megegyezik. (Természetesen fontos, hogy a cső végét be ne temesse a föld.) A német-