Vízügyi Közlemények, 1950 (32. évfolyam)

1-2. szám - V. Szakirodalom

124 Szakirodalorh országi Grün és Bilfinger cég szabadalma, mely a kotróakna falazatának alján irányoz elő nyílásokat, tulajdonképppen az önműködő szöktető változatának tekinthető. Kotróakna alkalmazásának esetében ajánlatos továbbá előírni, hogy a kotróakna köpenyfala mindig valamivel alacsonyabb szintre legyen lesüllyesztve, mint a munkakamra vágóéle által elért szint, végül, hogy a kotróakna emelkedjék mindig elég magasan a vízszint fölé, nehogy az esetleg megszökő levegő az aknából ki vihesse a vizet. A balesetek harmadik csoportját az anyagzsilipek kezelésénél elkövetett hibák okozzák. Végeredményben ezek is a levegő hirtelen elszökése révén okoznak bajt. Ajánlatos előírni, hogy a zárószerkezet elég erős, tartós legyen, és történjék gondoskodás jókarbantartásáról, továbbá, hogy téves értelmezések elkerülése végett a munkakamrából fényjelekkel, vagy távbeszélőn lehessen vezényelni az anyagzsilipek kezelését. A búvármunkákkal kapcsolatos balesetek mindenekelőtt a búvársisak szelepének tökéletesítését sürgetik: ezt a búvárfelszereléseket gyártó vállalatok és szakértők állandóan tanulmányozzák. A vízalatti roncsok felderítés közbeni beomlásából eredő balesetek elkerülése elsősorban a búvár óvatosságán múlik. Mindenesetre gondoskodni kell megfelelő világításról. A robbantásokkal kapcsolatban előálló balesetek elhárítása végett legfőképpen a töltetek tökéletes rögzítéséről kell gondoskodni, nehogy a búvár a gyujtózsinórnál fogva észrevétlenül maga után hx'izhasa a robbanóanyagot, és természetesen nem szabad a gyújtást bekapcsolni addig, amíg a búvár fel nem jött. Kívánatos, hogy a légvezetékek elszakadásából, illetve eltömődéséből eredő balesetek elkerülése céljából minden merülőtagon legyen egy segédbúvár teljes felszereléssel, aki rendesen mint segéd alkalmazható, azonkívül, hogy legyen a búvárnak oxigéntartálya, mely ellátja levegővel, amíg segítség érkezik (mintaszerű a lübecki I>raeger cég megoldása), végül, hogy tanulmányozzák nagyobb ellenállóképességű légvezetékek bevezetését a gyakorlatba. A tanulmány második, orvosi részében dr. Raymond a keszonokban végzett munka következtében fellépő megbetegedésekkel kapcsolatos nézeteket történeti sorrendben ismertetve, három korszakot állapít meg. Az első kb. 1840-től 1870-ig tart és jellemzi, hogy ekkor a megbetegedéseket a bőralatti véredények összenyomásának tulajdonították: ez a felfogás nem vezetett semilyen hatékony megelőző rendszabályhoz. A második időszakban (1870—1910) Paul Bert tanulmányai megvetették a sűrített levegőben dolgozók számára felállított rendszabályok alapját. A balesetek javarészt abból erednek, hogy a vérben a légnyomás emelkedése folyamán fokozatosan oldott gázok a nyomás csökkenésekor ismét felszabadulnak, és ebből kifolyólag a vérben gázbuborékok keletkeznek, amelyek gázemboliát okozhatnak. A tanulmány részletezi az ezek következtében a különböző testrészekben és szervekben fellépő tüneteket, valamint a balesetek megelőzésére kialakult klasszikus óvóintézkedéseket. 1910 óta figyeltek fel olyan csont- és izületi megbetegedésekre, amelyek anélkül, hogy a Bert által felállított elméletet megcáfolták volna, a tanulmányokat új irányba terelték. Haldane megállapításai nyomán a régebbi rendszabályokat módosították, vagyis a kizsilipelésnél történő nyomáscsökkentésre vonatkozóan előírták, hogy ez az abszolút nyomás feléig gyorsan, azután pedig lassan és megszakításokkal történjék. A búvárok ugyanolyan megbetegedéseknek vannak kitéve, mint a keszonmunkások, de azonkívül C0

2-gáz mérgezés veszélyében is forognak. Ezért biztosítani kell a felszerelés belső szellőztetését és annak megfelelő levegőmennyiséget kell a sisakba juttatni. Egy különleges baleset tanulsága szerint kívánatos, hogy a búvárok számára is biztosítsák az újbóli bezsilipelés lehetőségét készenlétben tartott egyéni keszonban. Ezzel elkerülhetők az újbóli lemerüléssel járó fáradalmak, ha nagy mélységből a felszínre érve a búvárnak olyan tünetei vannak, amelyek miatt, a következmények megelőzése érdekében kivánatos, hogy ismét fokozott légnyomásba kerüljön. de Châtel Rudolf.