Vízügyi Közlemények, 1950 (32. évfolyam)
1-2. szám - V. Szakirodalom
szakirodalom Pikalov F. I.: Osztóit rendszerű vízmérővel egybeépített öntözővízkivételi zsilipek. (Irrigacionije vodomeri-regulatori parcialjnovo tipa). Gidrotechnika i Meliorácia, 1949. évi 4. szám. A Mezőgazdasági Minisztérium kiadása, Moszkva. 39—52. oldal, 8 ábrával és 2 táblázattal. E. Т. O. 626.824 A Szovjetunió mezőgazdasági minisztériuma a termelés fokozásának egyik alapfeladatául jelölte meg az öntözőcsatorna-hálózatok műszaki berendezéseinek fejlesztését . Az 1949. évben 2000 kolhozban és szovhozban végeztek ilyen munkálatokat. Mindenekelőtt az egyes csatornákba kiszolgáltattott öntözővíz mennyiségét kell folyamatosan mérni és a fogyasztás szükséglete szerint szabályozni tudni. Különösen fontossá vált ez a feladat 1949-től, mert életbe lépett az Állami Öntözőcsatorna Hálózat részére a vízfogyasztás szerint fizetendő költségtérítési kötelezettség. Az öntözési gyakorlatban két fajta mérőberendezés használatos: 1. a mederszelvényen másodpercenkint átfolyó vízhozamot mérő berendezések és 2. a vízhozamösszegezők, amelyek a vizsgált mederszelvényen bizonyos időtartam alatt átfolyt teljes vízmennyiséget mutatják. Ahhoz, hogy a tervszerű öntözővíz-szétosztást és a pontos vízdíjelszámolást lehetővé tegyük, olyan berendezésre van szükség, amely mind a pillanatnyi vízhozam mérésére, mind a vízmennyiségek összegezésére alkalmas. Ilyen berendezést szerkesztett Popovoj mérnök közreműködésével a szerző. A berendezés a villamos mérések körében általánosan használatos elágaztatás ^söntölés) elvén épül fel, amely szerint a valamely nagykeresztmetszetű vezetéken áthaladó áram intenzitását a vele párhuzamosan kapcsolt, ismert arányban kisebb keresztmetszetű vezetéken mérjük. Ezt az elvet elsőízben 1910-ben alkalmazta Lang orosz professzor vízvezetéki csőhálózatokra. Azóta ezen a területen az osztott rendszerű vízmérés elterjedt. Hatalmas főnyomócsövelc vízszállítását mérik kisátmérőjű elágazásokon, tehát egész kis vízórákkal. Az öntözővíz-mérési gyakorlat más úton, a mérőbukók és Yenturi csatornák (Parshall-mérők) alkalmazásának útján haladt. Az osztott rendszerű vízmérésnek nyílt vízfolyásokra való alkalmazása lehetővé teszi az öntözőhálózatok mérőberendezésekkel való széleskörű ellátását. Ha a vízfolyás medrét táblával zárjuk el, amelyen két nyílás van: egy nagyobbik F és egy kisebbik / területű, és a nyílások középpontjának mélysége a feléő vízszint alatt azonos, H, akkor szabad kifolyás esetében az átfolyó vízmennyiségek: a nagy nyíláson: Q = и п • FÏ2g H a kis nyíláson: q = / \%g H A vízhozamok viszonya: — = = к ( 1 ) q ,<'* • / Az (1) összefüggés érvényes nyomás alatti kifolyás esetére is. Ha ismerjük a u n ós Ufr kontrakciós tényezőket, a nyílások F és / felületét, és megmérjük a kisebbik nyíláson átfolyó q vízhozamot, a nagy nyíláson átfolyó Q vízhozam:
