Vízügyi Közlemények, 1950 (32. évfolyam)
1-2. szám - V. Szakirodalom
120 Szakirodalorh Ez az összefüggés összegezett vízhozamok esetére is érvényes marad, ha a u n és iijt tényezők a H vízoszlopmagasságtól független állandók. A szerzőnek sikerült olyan alakú és méretű nyílásokat kikísérletezni, amelyek a и • F 2 Q = — 2 q — к 2 q egyenlet érvényességét arra az esetre is biztosítják, fik • 7 ha a csatorna vízállása (a nyomómagasság) a mérés időtartama alatt ingadozott. Ha a mérési időszak egész tartama alatt nyomás alatti átfolyásról van szó, (mindkét nyílás az előforduló legkisebb vízállásnál is az alsó vízszint alatt van), nem szükséges a két nyílásközéppontot azonos magasságban elhelyeznünk, hiszen az átfolyó vízmennyiség csak az alsó és felső vízszint különbségétől függ, és a nyílások vízszint alatti helyzete közömbös. Az öntözőhálózat tervszerű működését csak úgy lehet biztosítani és ellenőrizni, ha szabályozó és mérőberendezéseket helyezünk el a főcsatornákban,az osztóműveknél, a kolhozok és szovhozok (vízfogyasztók) vízkivételi helyein és a kolhozon belül is, az egyes brigádok területére való elágazásoknál. Célszerűnek látszott két mérőszabályozó berendezés típust kidolgozni: egyet a nagyobb (Q > 300 l/secvízhozamok esetére (főcsatornák és nagyobb osztóművek számára), és egy másikat a Q < 300 l/sec vízhozamú elosztócsatornákra. I. A nagyobb vízhozamokra készített berendezés. (Q > 300 l/sec; 1. ábra) A vízkivétel rövid, négyszögkeresztmetszetű csövön át történik, méh nek nyílása zsiliptáblával szabályozható. A kivételi nyílás és a hozzácsatlakozó nyílt medence szélessége egyezik a zsilip utáni csatornaszakasz fenékszélességével. A nyílás magasságát (a) úgy kell megválasztani, hogy a zsilip előtti leggyakoribb vízszint (H n) és a zsilip mögötti legmagasabb vízszint (h ma x) esetén (a szabályozótábla teljes nyitásakor) a kivenni kívánt legnagyobb vízhozam is átfolyhasson, azaz a Q ma x = fi n.s.a. \'2g(H n — h ma x) egyenletet kielégítsük. A vízkivételi nyílás rajz szerinti kiképzése esetén /i n = 0,78. A mérővezetéken átvezetett q vízhozan mérésére szabványos, forgóműves számlálóberendezés (vízóra) szolgál. Az orosz „Kozmosz" számláló öt méretben kapható, működéséhez 2 — 4 centiméter nyomáskülönbség elegendő. A vízóra a kivételi cső feletti aknában van elhelyezve. Vezetékének belépőnyílása legalább 4 centiméterrel legyen a kivétel előtti legalacsonyabb vízszint (H mi n) alatt. Az átfolyó vízmennyiség meghatározásához szükséges к tényezőt a szerző kísérF lí " Г leti úton határozza meg: к = 3,75 — M 1 -f 0,03 — ahol F a vízkivételi nyílás keresztmetszeti területe, d a mérővezeték átmérője és l a mérővezeték hossza. 1. ábra. Osztott rendszerű vízmérővel egybeépített falizott vízkivételi zsilip Q > 300 liter/sec.)
