Vízügyi Közlemények, 1950 (32. évfolyam)

1-2. szám - I. Dr. Lászlóffy Woldemár: A szabad felszínnel folyó víz sebességének számítása

Történeti visszapillantó I •5 felé parabola-törvény szerint növekszik{\). Ez a kor az elvont spekulációt még sok tekintetben elébehelyezte a megfigyelésnek és a kísérletnek, az ilyen tévedések tehát szinte napirenden voltak. A természettudományos gondolkodásmód azonban mind nagyobb tért hódit, 1732-ben pedig a francia PITOT (1695—1771) szabatos, pontonkinti mérésre alkalmas sebességmérő eszközt ad a hidraulikusok kezébe.

5 Ezzel a forradalmi jelentőségű találmánnyal megindid a kísérleti kutatás. Ezidőtájban (1738) jelenik meg BERNOULLI Hidrodinamika-ja

6 is, amely tisztázza a kutatás elméleti alapjait. A folyadék áramlása közben végbemenő energiaátalakulás törvényének megfogalmazása korszakalkotó lépés tárgyunk szempontjából. Állítólag A német BRAHMS az első, aki „Anfanggründe der Deich- und Wasserbaukunst" című, 1753-Ъ&п Aurichban megjelent művében kifejti, hogy a medrekben folyó víz a súrlódás miatt nem végez gyorsuló mozgást, a nehézségi erő munkájával egyensúlyt tartó súrlódás pedig a sebesség négyzetével és a nedvesített kerülettel arányos.

7 De gyakorlatilag elsőként CHÉZY aknázza ki a Bernoulli-tételt. A nyílt csatornákban mozgó víz sebességének számítására szolgáló képlet 1775-ben szerepel először.

8 Ebben az időben az Yvette vizét akarták Párizsba vezetni a város vízellátása érdekében. Chézy kísérleti alapon kereste a megoldást és ezért a Courpalet árokban méréseket végzett. Perronet-hez, a ,,

Ponts et Chaussées" akkori főnökéhez intézett jelentésében, — mai jelölésekkel és méterrendszerben kifejezve, — v = 31 1 RJ alakban írta fel vizsgálatainak eredményét. Az eredeti jelentés elveszett és ma már csak egy kézirat őrzi emlékét. De tudjuk, hogy Chézy a képletet csövekre is alkalmazta és a sebességi együtthatót nem tartotta állandónak, hanem esetről-esetre kísérletileg meghatározandónak. Egy másik jelentésében ugyanis, amely Rennes város vízvezetékéről számol be, 17-es együtthatóval szerepel a képlet. Du BUAT önállóan vezette le a képletet

9, de feltehető, hogy Chézy hatása alatt állott, bár erről nem tesz említést.

1

0 A szakirodalomban először Cirard említi Chézy nevét a sebességi képlettel kapcsolatban.

1

1 A súrlódási ellenállás egész általánosságban S = av + bv

2 + cv

3 + . . . az alakban fejezhető ki. Amíg Chézy tiszta másodfokú összefüggésből indult ki, GIRARD és később PRONY (1755—1839) csak a sebesség harmad- és magasabbfokú hatványait tartalmazó tagokat tartja elhanyagolhatónak. Prony az RJ = av + bv

2 (3) 6 PITOT, HENRY

: Description d'une machine pour mesurer la vitesse des eaux courantes et le sillage des vaisseaux. Mémoires de l'Académie royale des Sciences de Paris, 1804. 6 BERNOULLI, DANIEL: Hydrodynamica, sive de viribus et motibus fluidorum commentarii. (Argentorati, 1738.) 7 Ez a felfedezés alighanem feledésbe ment, és csak kerek 90 évvel később elevenítette fel HAGEN GOTTHILF

, akit a németek a vízépítéstan atyamesterének (,,

Allvater der Wasserbaukunst") szeretnek nevezni. (Handbuch der Wasserbaukunst. 1. kiadás, 1844.) Hagen óta a német irodalomban időnként felbukkan a „Brahms —Chézy képlet" elnevezés. (Az eredetiben tanulmányozott műveket köcéren szedett számok alatt idiiem. A szerző.) 8 Lásd: M

OURET

, S.: Antoine Chézy. Histoire d'une formule d'Hydraulique. Annales des Ponts et Chaussées, Párizs, 1921. 9 Lásd a 2. jegyzetet. 10 Lásd erről: GARIEL

, M.: Quelques jalons sur la route de l'hydraulique. Revue Générale de l'Hydraulique, 1 — 4. szám, Párizs 1937. 1

1 GIRARD: Mémoires delà classe de Sciences de l'Institut de Paris, 1813 — 15