Vízügyi Közlemények, 1950 (32. évfolyam)

1-2. szám - I. Dr. Lászlóffy Woldemár: A szabad felszínnel folyó víz sebességének számítása

6 A vízsebesség számítása kifejezéssel operált és du Buat 30, ill. Chézy 1 kísérletéből az a = 0,000 044 ill. b = = 0,000 309 (méterrendszerre átszámított) állandókat határozta meg.

1

2 Az állandók közlésével Prony könnyen használható eszközt adott a tervező-mérnökök kezébe. Részben ezzel, részben az École des Ponts et Chaussées igazgatói székében töltött 41 évből fakadó páratlan tekintélyével függ össze, hogy a francia kézikönyvekben számos esetben az ő nevével kezdik a sebességszámitási képletek felsorolását.

1

3 EYTELWEIN eleinte még Prony-t követte. A 31 fentemlített kísérleti eredmény mellé még különböző német és hollandus kísérletezők 55 adatát csatolta és belőlük az a = 0,000 024 ill. b — 0,000 366 állandókat vezette le. De hamarosan rájött az önként kínálkozó egyszerűsítés előnyére és 1813 évi akadémiai értekezésében

1

4 a 6 = 0,000 386 állandóval, a mérési tartományon belül gyakorlatilag a (3) képlettel azonos eredményt adó V = 50,9 ÍRJ (4.) kifejezéshez jutott. Addig amíg a v = с YRJ képlet együtthatóját állandónak tekintették, talán jogos volt a németeknek az a gyakorlata, hogy Chézy-Eytelwein képletről beszéltek. Eytelwein ugyanis a sebességi együttható értékének aránylag nagyszámú mérési adatból való levezetésével a gyakorlat számára használhatóvá tette, és igen elterjedt „Mechaniká"-ja révén széles körökkel megismertette a képletet. Érdemei azonban elévültek, mihelyt kiderült, hogy а с együttható távolról sem állandó. A ma általánosan használatos sebességi képlet szerzőjének Chézy-1 kell tekintenünk. A képletben szereplő sebességi együttható értékének meghatározásával igen sokan foglalkoztak — a legfontosabb kísérletekről alább lesz szó, — de ezek nem érintették magát a lényeget: Chézy immár 175 éves, korszakalkotó felfedezését, az: RJ = Av

2 (2/a) alapképletet. |A = 3. Darcy és Bazin úttörő kísérletei Kezdetben — mint láttuk — a sebességi együttható értékét a mederviszonyoktól független állandónak tekintették.

1

5 A vízépítési gyakorlat azonban hamarosan súlyos kudarcok, sőt árvízkatasztrófák árán igazolta, hogy az elméleti számítások nem fedik a valóságot. 1790-ben ismertette Woltman az első, gyakorlati vízmérésre valóban alkalmas eszközt, a sebességmérő szárnyat,

1

6 és ezzel új lökést adott a hidraulikai kutatásoknak. Beletellett természetesen néhány évtizedbe, amíg a műszer elterjedt, meg1

2 DE PRONY R. : Recherches physico-mathématiques sur la théorie des eaux courantes. Paris, 1804. 13 Példaképpen megjegyzem, hogy BAZIN alapvető művében (Recherches hydrauliques) éppen csak megemlíti Chézy egytagú képletét, „amely fölött már elhaladt az idő", FLAMANT több kiadást megért neves hidraulikájában pedig nem is találkozunk Chézy nevével ! 1

4 EYTELWEIN

: Über den Reibungswiderstand. Abh. d. К. Akad. d. Wissenschaften, Berlin 1813 — 14. 1

5 Tanulmányomban csupán a fejlődés jellemző állomásaira kívánok rámutatni és nem törekszem részletes felsorolásra. Ezért nem foglalkozom azokkal a régi, egyébként neves hidraulikusoktól eredő képletekkel, amelyek többnyire csak kisebb matematikai átalakításokkal vagy egyszerűsítésekkel, az állandók kikerekítésével stb. keletkeztek. (Pl. de Saint-Venant, Tadini, stb.) 1

6 WOLTMAN, REINHARD: Theorie und Gebrauch des hydrometrischen Flügels, oder eine zuverlässige Methode die Geschwindigkeit der Winde und strömenden Gewässer zu beobachten. Hamburg, 1790.