Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)

1-2. szám - V. Mantuanó József: Az 1947. évi árvíz tapasztalatai a Sió, a Sárvíz és a Kapos völgyében

A Sió, Sárvíz és Kapos árvize, 79 A középső, Sióagárd és Simontornya közötti szakaszon mutatkozó kis eltérések a különböző helyeken bekövetkezett töltésszakadások eredményei. Az összeállításból mindenesetre kitűnik, hogy a Kapostorok feletti szakasz, a Balaton teljes lezárása esetén is hoz annyi vizet, hogy a medret megtölti, sőt a számított legnagyobb vízszintet (Mezőkomáromnál 46—49%-kal!) túl is lépi (2. ábra). Legjelentősebb mellékvíz a jobbparton a 13,326 km-szelvényben betorkolló Kiskoppány-patak. Kisebb jelentőségű, de azért még számottevő az ugyancsak a jobbparton az 1,500 km-szelv.ben betorkolló Fekete víz, a balpart 19,100 km szelvényében Mezőkomárom felett a Tiszta-víz vagy Csigát, Felsőnyék határában a jobbparton, a 25,941 km szelvényben, a Titu-patak és végül a balparton, Simontornya határában, a 46,092 km szelvényben a Pósa-patak. Kivételes időjárási esetekben nem szabad ezeknek a patakoknak a vízhozamát figyelmen kívül hagyni; egyéb alkalmakkor a hozott vízmenynyiség számba sem jön. 2. ábra. A Sió árvízszíne 1947 márc. 10. és 21-én. A Kapostoroktól Sióagárdig terjedő mederszakasz balatoni vízeresztés nélkül is túl van terhelve. Hogy mennyire, azt a töltésszakadások miatt nem lehet megmondanunk, legfeljebb bizonyos becslésekre tudunk támaszkodni. A Sióagárd és a torkolat közötti szakasz vízvezetőképessége a Duna mindenkori vízállásának a függvénye. Az 1940. évi árvíz alkalmával a Siótorok alatt keletkezett jégtorlasz egészen rendkívüli helyzetet teremtett, úgyhogy „lefolyási" viszonyokról, miután a Dunából folyott a víz visszafelé, beszélni sem lehetett. Ennek ellenére Szekszárd és a torok között a víz nem lépett ki a töltések közül. A Szekszárd és Sióagárd között keletkezett töltésszakadás azonban kétségtelenül ennek a rendkívüli jeges víznek volt a következménye. Az 1947. évben viszont, bár a Sió vízállása elérte az 1940. évi vízállást, különösebb baj nem jelentkezett, mert — amint már említettem — a Duna kisvízállása valósággal leszívta a Sió nagyvizét. A felső ártérben'tározott víz kétségtelenül