Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)
1-2. szám - IV. Károlyi Zoltán: A hordalékmozgató erő meghatározása természetes vízfolyásoknál
A hordalékmozgató erő meghatározása Kurzmann ezeket a rész-energia mennyiségeket is ugyanúgy összegezte, mint az előbb ismertetett teljes energiamennyiségeket és mindhárom időszakra kiszámította G a a —— viszonyszámokat. Ezek sem térnek el nagyon egymástól az egyes időszakokig ban. A hordalékfogás adataiból kiszámított pillanatryi о értékek azonban már sokkal közelebb jutottak a hosszabb időszakokra kapott viszonyszámokhoz, mint az előbbi képleteknél a ty és to értékek. A kritikus vízmélységhez közeleső vízállásokra vonatkozó Q érték majdnem ugyanakkora, mint az egész időszakokból számított о érték, csak a magasabb vízállásoknál kapott о viszonyszámok mutatnak nagyobb eltéréseket. Ez a képlet tehát már sokkal jobban megközelíti a valóságot. KURZMANN megállapítása szerint a magasabb vízállásoknál tapasztalt eltérések onnan származnak, hogy akkor a medersurlódásra fordított energia nagyobb, mint E 0, hiszen a nedvesített kerület sokkal nagyobb lesz. Másik érv a képlet ellen az, hogy a fenéken sokkal kisebb a sebesség a középsebességnél, a hordalék sebessége pedig a fenék-sebességtől függ, tehát a hordalék mozgatására fordított munka nem fejezhető ki a középsebességgel, mint ahogy ez a víz munkájánál megtehető. Kurzmannak erre a legutóbbi eredményére a későbbiekben még visszatérünk, mert értékes útmutatást ad a további járható útra vonatkozólag. Tanulmányának végső eredményeképpen KURZMANN arra a megállapításra jut, hogy egyik, általa tárgyalt képlet sem ad a természetben jó eredményt. Ha tehát ezek a tanulmányok nem is hoztak pozitív eredményt, jó szolgálatot tettek azáltal, hogy kétséget kizáróan kimutatták, melyek azok a képletek, amelyek természetes vízfolyásoknál nem használhatók. III. JURI NA eljárása. A hordalékmozgás kutatása terén eredeti és új utakon halad dr. JURINA VIKTOR 4. Tanulmányában vázolt eljárása igen figyelemreméltó, és megérdemli a bővebb ismertetést, annyival is inkább, mivel az eredeti cikk olyan tömör, hogy a lényegét nehezen tudja belőle kihámozni az, aki ezekkel a kérdésekkel nem foglalkozott behatóan. Jurina a mederszelvény alakjából, mint okozatból, tapasztalati úton igyekszik következtetni az okra: a hordalékmozgató erőre és a hordalék mennyiségére. A hordalékmozgás tényleges megmérése és változásának megállapítása bonyolult és körülményes feladat; e helyett egyrészt a jelenségek részekre bontásával és az összefüggések mennyiségtani elemzésével, másrészt mindenütt bőségesen és könnyen beszerezhető geodéziai és vízrajzi adatok felhasználásával igyekszik a hordalékmozgás kérdéseire megfelelni. Az első egyszerűsítés az, hogy a kanyargó mederben való mozgást kikapcsolja: vizsgálódásaira csakis egyenes mederszakaszokat használ. Kiválaszt egy lehetőleg állandó szelvényű mintaszakaszt és arról permanens vízmozgás mellett beszerzi az összes megkívánt adatokat: gyakran megismételt, pontos mederfelvétel, víz4 JURIS A : S eue Wege zur Erforschung der Wechselbeziehung zwischen ProfilgesUiltung und Geschiebeführung natürlicher und künstlicher Gerinne. Wasserwirtschaft u. Technik. Wien, 1935. évf., 23 — 28. sz. és JURIS A: Die Bettbildung fliessender gesell icbe führender Gewässer und die Aufgabe der Flussregulierung. Zeitschrift des Österreichischen Ing. und Arch. Vereines, Wien, 1936. évi 47-52. sz. 3*
