Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)

3-4. szám - VII. Víziügyek a dunai államokban

262 Viziügyek a dunai államokban Csehszlovákiában a 2-éves, majd az 5-éves tervbe foglalt és a mezőgazdaságot érintő beruházások között fontos szerephez jutott az öntözés. A már említett aszály liatására — a hasonló katasztrófák elkerülése céljából — a kormány programmjába vette az öntözési lehetőségek biztosítását, és nagy figyelmet fordít a talajpusztulással, a halastavak létesítésével, véderdősávok telepítésével, valamint a helyes vetésforgók megválasztásával összefüggő kérdések tanulmányozására. A fenti kérdéskomplexum megoldására mindenek előtt számos tanulmányutat rendeztek a csehszlovák szakemberek: Svájcba, Jugoszláviába, ' Angliába, Lengyelországba, Bulgáriába és Olaszországba. Ezeket a tanulmányutakat viszontlátogatások követték és ezeknek keretében 1949 júniusában Prágában, Bulgária és Lengyelország képviselőinek ottléte alkalmával az a vélemény alakult ki, hogy a megoldandó feladatok nagy terjedelmére való tekintettel szűkebb nemzetközi szervezetet kell létrehozni, amely nemcsak a tapasztalatcserét szolgálná, hanem a kisebb államok kutatásügyi szervezetei között megosztaná a feladatokat és biztosítaná az együttműködést. Abból az elvből kiindulva, hogy a kisebb államok nem rendelkeznek olyan anyagi eszközökkel és annyi szakemberrel, hogy minden szakkérdést saját maguk megoldhatnának, az erők összefogása érdekében megteremtették a „Népidemokratikus országok Nemzetközi Vízgazdálkodási Bizottságá"-nak alapjait és megválasztották ennek előkészítő választmányát. A Bizottság a szoros barátságban lévő népidemokratikus államok szakembereit és illetékes politikai vezetőit fogná össze. Csehszlovákia már a Nemzetközi Vízgazdálkodási Bizottság munkájának megkezdése előtt igyekszik idevonatkozó működését úgy megszervezni, hogy az könnyen beilleszkedjék a tágabb keretek közé. Ezért a kultúrmérnöki kutatásügy kérdéseit a következő 7 tárgykörbe csoportosítja: . 1. Árvíz- és belvízszabályozás. 2. Öntözéses gazdálkodás. 3. Hidropedológiai kérdések. 4. A talajjavítások üzemgazdasági kérdései. 5. Halastavak, gazdasági víztárolók és fürdőmedencék építése. 6. A talajjavítások műszaki és gazdasági kérdései. 7. A talajpusztulás elleni védekezés. Csehszlovákiában is megnyilvánul a víztelenítések régebbi formáitól való elfordulás és a vízhasznosítás új módszereire való áttérés. Szakítottak azzal a szűklátókörű nézettel, hogy a talajjavítás elvégzéséhez elegendő a felesleges mennyiségű vizet lecsapolni, vagy a hiányzó víz odavezetéséről gondoskodni, és felhasználva a Szovjetunió bőséges tapasztalatait, igyekeznek a mezőgazdasági termelést az átfogó vízgazdálkodás minden rendelkezésre álló eszközével támogatni. Ennek a munkának előfeltétele a kísérletek és megfigyelések elvégzése, hiszen szomszédunk mezőgazdaságában eddig ismeretlen megoldások alkalmazásáról van szó. A mi problémáink sok tekintetben azonosak Csehszlovákia vízügyi kérdéseivel és ezért nem lehet közömbös számunkra sem a népidemokráciák országaira tervezett Vízgazdálkodási Bizottság működése. Csehily Géza. Az osztrák vízgazdálkodás időszerű kérdései E. Т. O. 626/627 (436). Az osztrák vízgazdálkodási szövetség (Österr. Wasserwirtschaftsverband)

1 1949 júliusában Bad Ischl-ben tartott közgyűlési beszámolója hű képet ad nyugati szomszédaink időszerű vízügyi kérdéseiről. A beszámolót az osztrák vízügyi szolgálat új folyóiratának, az österreichische Wasserwirtschaft-nak

2 közleménye alapján ismertetjük. 1 Lásd erről: „Az újjáéledt Osztrák Vízgazdálkodási Szövetség. Vízügyi Közlemények, 1947/1-4. 118-121. old. • 2 Az osztrák vízügyi igazgatás, a szövetségi vízépítési kísérleti intézet, a szövetség vízbiolcgiai és szenny vízkutatási intézet, a szövetségi kultúrtéchnikai és műszaki