Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)

3-4. szám - VI. Szemle

254 :Szemle 1880 után a víziutak fejlesztése az időközben megépült vasúthálózat növekvő teljesítőképessége következtében mind nagyobb nehézségekbe ütközött. A közvélemény a víziszállítást idejétmulta közgazdasági tényezőnek látta és ezért a kormányzat a víziutaktól úgyszólván minden hitelt megtagadott. Mindamellett a vízi,utak kiépítése nem állt meg egészen. Megépítették a Canal du Centre-t, mely nagy nehézségek árán létesít délen egy nyugat—keleti összekötő utat: 90 m szintkülönbséget kellett 20 km távolságon legyőzni. Ezt 300 tonnás hajók számára 4 hajófelvonóval oldották meg, amelyek építésük idején igen figyelemreméltó műszaki alkotások voltak. * * * Az első világháború befejezése után a rendelkezésre álló hitelek javarészt az újjáépítést szolgálták. Egészben véve a belga víziúthálózat ekkor nagyjában olyan volt, mint 1880-ban, de a karbantartás és korszerűsítés elmaradása teljesítőképességét lényegesen csökkentette. A hajózás azóta fokozatosan emelte a hajóegységek űrtartalmát, úgy, hogy rövidesen halaszthatatlan lett a. hálózat megfelelő átépítése és fejlesztése. A Charleroi-i ipari medence jelentőségének fokozódása tette szükségessé a charleroi-bruxellesi-i csatorna, valamint a csatornázott Sambre korszerűsítéssel kapcsolatos átépítését 600 tonnás hajók számára, az 1926. január 1-én bekövetkezett rendkívüli árvíz pedig a Maas csatornázásának átépítéséhez vezetett. 1. ábra. A belga víziúthálózat a hollandiai csatlakozásokkal.