Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)

3-4. szám - VI. Szemle

De Cliâtel: Belgium víziutai 253 a középkorban Brugge (Bruges) és Gent (Gand), melyektől a tenger lassú visszahúzódásával az első helyet a 16. századtól kezdve mindinkább Antwerpen hódítja el. A belvízi hajóutak fejlődéstörténetéből két magyarvonatkozású adat emelkedik ki. 1550-ben Magyarországi, Mária (II. Lajos királyunk özvegye és V. Károly húga), akkor Németalföld kormányzója, töri meg Mechelen (Malines) városának ellenállást egy Bruxellest a Rupel-folyó révén Antwerpennel összekötő csatorna építésével szemben. 1750-ben pedig Mária Terézia egy Louvain-t (Leuven) ugyancsak a Rupel-lel összekötő csatorna létesítéséhez ad engedélyt. A 18. század feltárja Dél-Belgium természeti kincseit, amelyeknek kiaknázásával az eddigi kereskedői korszakot nemkevésbbé fényes ipari korszak váltja fel, és ezzel kapcsolatban a figyelem a fejlettiparú Franciaországgal való víziközlekedés kimélyítésére irányul. Napoleon, angolellenes politikájától vezetve, főleg az antwerpeni kikötőt fejleszti, s ő volt az első, aki a Scheide (Escaut) két partját összekötő alagút megépítésének gondolatát felvetette. Mikor 1830-ban Belgium Hollandiától elszakadva független királyság lett, az Yser, Scheide és Maas (Meuse) folyók vízrendszerére felépülő víziút-hálózatból csupán a Brugge—

Ostende- és Gent—TerneuzerL-csatorna, a Scheide Gentig terjedő alsó szakasza és mellékfolyója a Rupel, valamint a Bruxellest az utóbbival összekötő csatorna, végül a Maastricht—s'

Hertogenbosch-csatorna voltak 600 tonna teherbírású hajók számára járhatók. A nyugatflandriai csatornák, amelyeknek építése messze a 12. századba nyúlik vissza, már ekkor hajózhatók voltak 300 tonnás hajók számára, és azóta már nem sok változáson mentek át, hiszen Bruges, a hajdan oly gazdag kereskedelmi központ, amelynek szolgálatára épültek, már régen csak mint turistákat vonzó müemlék-város játszott szerepet az ország gazdasági életében. A Brugge és Gent közötti, a két város versengése következtében sokszor megkezdett és ismét abbahagyott csatorna 1830-ban ugyancsak 300 tonnás hajókkal volt hajózható. Délen csatornázva volt a Sambre, amely a charleroi-i szénmedencét a Maas-szal köti össze. A déli Hainaut tartományban volt néhány, a francia hálózathoz csatlakozó csatorna, és csatorna kötötte össze Louvaint és Lierret a Rupelen keresztül Antwerpennel. De a Scheide Gent fölött, valamint mellékfolyói, — a Lys (Leie) és a Dendre (Dender) még csak egyszerű zsilipekkel voltak ellátva, amelyek a völgynek irányuló szén- és építőanyagszállítást szolgáló hajózást csak vízeresztéssel tették lehetővé. A charleroi—bruxellesi csatorna csak 70 tonnás kisebb bárkákkal volt hajózható és a vízválasztó alatt tervezett alagút még nem volt megépítve. A Maas még nem volt csatornázva, és rajta a hajózás az igen alacsony nyári vízállások miatt nagyon bizonytalan volt. * * * 1830-tól 1880-ig a fiatal belga állam nagy lendülettel fejlesztette ezt a még elég csekély teljesítőképességű hálózatot. Egymásután hajtotta végre a felső Scheide, a Lys és a Dendre csatornázását 300 tonnás hajók számára. A vízválasztó alatti alagút megépítésével befejezte a charleroi—bruxellesi csatornát, — persze javarészt még mindig csak 70 tonnás bárkák számára. Csatornázta a Maast, — egyrészt Liège és a francia határ között, másrészt Liège és Maastricht között (csatlakozva a maastricht—s'hertogenboschi csatornához) és megépítette a Maast a Sebeidével belga területen is összekötő csatornát. Miután a francia kormány, a belga víziépítkezések sikerét látva, a Maas francia szakaszát is csatornázta, a hajózás a keletfranciaországi hálózat és Liège, valamint Antwerpen között 600 tonnás hajók számára lehetővé vált. „ * * * 8