Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)

3-4. szám - II. Sikó Attila: Az árvédelmi gátak keresztmetszeti méreteiről

Árvédelmi gátak szelvénye ] 91 szelvényeknél is. Laposabb rézsűknél ez a magasság nő, mint Schaffernak, Casagrande és Pavlovszky képletei szerint is. 1 : 4-es rézsűnél 0,45 h, 1 : 6-osnál 0,6 h. Kísérletei alapján 2 fajta jó elrendezést ajánl: 1. padkás trapéz-szelvény, ha a padka magassága a vízmagasság felénél nagyobb, 2. trapéz-szelvény, a levegőfelőli oldalon lapos rézsűvel. Legelőnyösebb az a szelvény, amelynek aránylag kis keresztmetszeti területe mellett legnagyobb az alaphosszúsága. Ez az alacsony és széles padkák mellett szólna. Ilyenek alkalmazását azonban egyéb biztonsági okok miatt kerülendőnek tartja. Összefoglalva az • elmondottakat, a következőket állapíthatjuk meg: Annak a kérdésnek az eldöntésénél, hogy milyen hosszú legyen egy egyébként alkalmas alakú gátkeresztszelvény alapja (L), hogy a gáttesten a víz egy bizonyos idejű és magasságú árvízkor vagy egyáltalán ne szívároghassék át, vagy ha átszivárog is, az átszívárgás elhanyagolhatóan kicsi legyen és a gát állékonyságát ne veszélyeztesse, csak az évszázados nemzetközi tapasztalatokra, a fennálló példákra és érzékünkre vagyunk utalva. Ugyanis mind nálunk, mind a külföldön hiányzik egy olyan, legalább folyónként általános érvényű összefüggés, mint pl. a következő: к M

2 T _ Const L n ahol к = a gát anyagára vonatkozó átszívárgási tényező (m/sec) M = a mértékadó árvízmagasság (m) T = a mértékadó árvíz időtartama (sec) L = a keresztszelvény alaphosszúsága (m) n — biztonsági tényező (3—5). Ilyen vagy efféle, minél általánosabb érvényű összefüggés birtokában, a többi adatot ismertnek véve, L számítható volna. És ezzel a teljes keresztszelvény ismeretessé válna, mert a többi adat meghatározása az eddigi tapasztalatok, elméleti és kísérleti eredmények (szivárgási görbe) alapján történhetne. Bizonyos, hogy a szóbanforgó és keresett összefüggés csak kísérletekkel és a már meglévő gátakon végzett megfigyelésekkel állítható fel — ha egyáltalán felállítható — , éspedig csak hosszabb idő alatt. Tehát mielőbb neki kell kezdeni a munkának, éspedig: 1. Schmied I. eredményeit felül kell vizsgálni és kísérleteit folytatni magasabb, 50—100 cm magas modellekkel, jellemezve a különféle anyagokat mind szemcseösszetételi görbéjükkel, mind vízáteresztőképességi tényezőjükkel. 2. Gátjainkon számos helyen észlelési szelvényt kell létesíteni, és kellő előkészítés után megkezdeni az. észleléseket nagyjában olyanféleképen, ahogy azt a Tiszán Szeged és Tápé között Bokor Mihály annakidején végezte, s végzik ma is: töltésalapig leérő 80 mm átmérőjű perforált eternitcsövekből álló észlelőkutakkal. Ilyen észlelési szelvény van még a Tiszán Szeged és Gyála között, továbbá a tiszakeszi szivattyútelepnél. 3. Minthogy egyrészt mind a kismintakísérletek végzése, mind a meglévő gátakon végzendő észlelések módja különös gondot igényel, másrészt hiba volna az eddigi tapasztalatok és eredmények figyelmen kívül hagyása, nemcsak az idevágó teljes külföldi irodalom beszerzése és feltárása lenne fontos, hanem kívánatos volna, hogy 2—3 szakemberünk tanulmányúton keresse fel az árvédelmi munkában élen járó országokat és tájékozódjék az ottani gyakorlati tapasztalatokról és elméleti kísérleti munkáról. Itt elsősorban a szovjetorosz kutatókra gondolok, mert mint