Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)

3-4. szám - II. Sikó Attila: Az árvédelmi gátak keresztmetszeti méreteiről

196 . Sikó Attila N. N. Pavlovszky és R. N. Davidenkov közleményeiből kitűnik (9 : 37, 10), a Szovjetúnióban már 1928 óta folytatnak kismintakísérleteket és végeznek észleléseket megJévő gátakon. Legvégül had 1 említsem fel azt a meggyőződésemet, miszerint előbb-utóbb — 50—100 év múlva — eljön az idő, hogy nagyobb folyóink árvédelmi töltései hasonló biztonsággal lesznek megépítve, mint a völgyzárógátak, vagyis a szárazfelőli oldalon a töltés lábánál a szelvényben alkalmazott szivárgóval, és a vízfelőli rézsű burkolásával (esetleg itt is szivárgóval). Ez tekintélyes befektetést igényel, viszont elmarad, vagy legalább is nagymértékben összezsugorodik az árvédekezés ma évente esetleg többször is felmerülő nem csekély összegű költsége. Hogy ez az állapot bekövetkezzék, annak két feltétele van: 1. Védőgátjaink rendszere teljesen kialakul, úgyannyira, hogy a legmagasabb árvízszintek már az abszolút maximumot súrolják, vagyis nem fordulhat elő az, ami a Tiszán még 1948 januárjában is megtörtént Tivadarnál, hogy ott minden eddiginél 1 méterrel magasabb szintű árvíz volt. 2. A nagykiterjedésű védett terület jelentékeny részén magaskultúrájú mezőgazdasági termelés folyik. így pl. rizstermelés, gyapottenyésztés, bolgárkertészet, gyümölcstermesztés stb. Ha az említett állapot megvalósulása csakugyan lehetséges vagy valószínű — és ez szilárd meggyőződésem —, akkor időszerű munkáinkat is erre való figyelemmel úgy kell végeznünk, hogy abból kicsillanják egy távolabbi végcél felé való határozott törekvés. Akárhogyan is áll e téren a dolog, az adatgyűjtési, észlelési és kísérleti munkát mindenképpen és minél előbb el kell kezdenünk. Erre kötelez bennünket egyrészt az előttünk lévő, s majdan sorrakövetkező újabb és újabb ötéves terv sikere, másrészt az a vezető helyzet, amelyet az ország, ármentesített területének nagy kiterjedése révén az árvízvédelmi kérdések tekintetében elfoglal. A tettek mezejére való lépést elősegíti az a körülmény, hogy megtörtént a társulatok államosítása, vagyis megvan a központi vezetés. További tétlenségünk már semmi módon sem volna menthető. IRODALOM: 1. Ehlers: Bau, Unterhaltung u. Verteidigung der Flussdeiche, Berlin, 1914. 2. Ehlers: Bemerkungen über Talsperrenbauten. Zentralblatt d. Bauverwaltung

, Berlin, 1915. 3. Reich, R. : Ermittlung des Normalprofils für die Rekonstruktion des linksufrigen Hochwasserschutzdammes in der Wiener Donaustrecke. Österreichische Wochenschrift für den öffentlichen Baudienst. Wien, 1915, H. 17. 4. Pickl, H. : Querschnittbemessung von Hochwasserdämmen aus durchlässigen Material. Die Bautechnik. Berlin, 1927, H. 44. 5. Schaffernak, F.: Über die Standsicherheit durchlässiger, geschütteten Dämme. Folge 3. der Mitt. d. Versuchsanst. f. Wasserbau, Allgemeine Bauzeitung. Wien, 1917, H. 4. 6 Schaffernak, F. : Erforschung der physikalischen Gesetze nach welchen die Durchsickerung des Wassers durch eine Talsperre oder durch den Untergrund stattfindet. Die Wasserwirtschaft, Wien, 1933, H. 6. 7. Schaffernak, F. —Dachler, lt. : Versuchstechnische Lösung von Grundwasserproblemen. Folge 6 dor Mitteil, der Hydrol. Inst, der Techn. Hochschulo in Wien. Die Wasserwirtschaft, Wien, 1931. 8. Schmied, I. : Die Wasserbewegung im Dammkörper. Erforschung der inneren Vorgänge im Wege von Versuchen. Wien, Springer Verlag, 1928, 198 old. 9. Commission Internationale des Grands Barrages de la Conférence Mondiale de l'Energie: If Congrès des grands barrages, Scandinavie, 1933. — Vol. IV. Question