Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)
1-2. szám - IX. Szakirodalom
138 Szakirodalom az oldott sók felfelé való mozgásával párosul. Az eredetileg egyenletes sótartalomnak néhány hónapi kísérlet után való átrendeződéséről L. A. Ramdas, A. K. Maliik és U. P. Pandit más helyen számoltak be. A legérdekesebb poonai kísérlet a talajvíztükör magassága és a növényzet fejlődése (a sarjadék magassága és a gyökérmélység) között állapított meg összefüggést. A kísérleteket R. К. Misra végezte egy erre a célra szerkesztett készülékkel (2. ábra). Maga a készülék 30 cm átmérőjű és 94 cm magas, alul zárt fémdob, amelybe a talajt tartalmazó 15 cm átmérőjű és alul lyukasztott fedővel lezárt kisebb henger kerül. A nagyobb hengert bizonyos magasságig vízzel töltik meg, a kisebb, földdel töltött hengerbe pedig beültetik az 5 napos jowar-palántákat. A 3. ábra a víztükör különböző mélysége szerint mutatja a palánták átlagos fejlettségét. Az adatok poonai fekete gyapottalajra vonatkoznak és mutatják, hogy ha a víztükör 43 cm mélyen volt, a palánták már elpusztultak, míg 2,5 — 25 cm mélységű talajvíztökörnél csak gyengén fejlődtek. A legkedvezőbb talajvízszint megállapítására további kísérletek folynak. A kísérleti állomás az altalaj öntözésére vonatkozóan is végzett kísérleteket. Ez különösen aszályos vidékeken fontos, ahol az öntözővíz csak igen korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre. Az altalajöntözésnél egyes sók, mint amilyen a lithium és a nátriumkarbonát, oxálsavak és különböző más savanyú sók, a talajmorzsákon lévő kolloidszemeket megduzzasztják és ezáltal csökkentik a talaj áteresztőképességét és a kapilláris emelkedést. Erre vonatkozóan különböző töménységű oldatokkal végeztek kísérleteket. 0-tól 0,03%-os nátriumkarbonát-koncentrációig növekszik a kapilláris vízemelkedés. A töménység további növelésével a duzzadás gyorsan csökkenti az áteresztőképességet, ós 2%-os oldat gyakorlatilag vízzáróvá teszi a talajt. A 2%-on felüli töménységnél a vízáteresztőképesség gyorsan visszatér, aminek a magyarázata az, hogy a sók kémiai hatására a humusztartalom csökken. így egy 20%-os oldat a tiszta vízhez hasonló gyorsasággal emelkedik a talajban. 100 gr poonai talajt különböző töménységű 60 cm 3 nátriumkarbonát-oldattal összekeverve és kiszárítva, 3% koncentrációig az anyag repedezett és téglakeménységűvé vált. Nagyobb koncentrációnál a repedezésre való hajlam rohamosan csökkent, és 10%nál nagyobbnál a talaj a homokhoz hasonló, porszerű maradt. Hasonlóképpen a duzzadás is 1% töménységnél volt a legnagyobb. A szerző és А. К. Maliik tollából nemrégiben megjelent tanulmány részletesen foglalkozik a különböző savanyú sók vizes oldatának a) a kapilláris vízemelésre, b) a talaj rétegekben keletkező repedésekre, és с) a talajok diszperziójára és duzzadására gyakorolt hatásával. Ezek a jelenségek gyökeresen megváltoznak a különböző töménységű sóoldatokban. A kísérletek gyakorlati jelentősége a csatornákból való vízelszivárgás megakadályozása terén van. Az eredmények szerint az optimális nátriumkarbonát-koncentráció 3% körül van. Az elszivárgás meggátlása szempontjából ez biztosítja a maximális hatásfokot. Egy másik tanulmányban a szikes talajok vízáteresztőképességének nátriumkloriddal való megjavítását tárgyalták. Azt találták, hogy a nátriumklorid a vízzáró szikes talajoknak mind a kapilláris vízemelését, mind pedig vízeresztőképességét jelentős mértékben megnövelte. Végeztek kísérleteket a talaj kapilláris vízemelkedésének homok hozzákeverésével való megjavítására is. A víznek és sóoldatoknak a talajban való mozgását kutatva, különleges elektromos ellenállásmérőkészüléket szerkesztettek. A kísérleti állomáson a felszíntől egészen 45 cm mélységig terjedően 7 rétegből hetenként vett talajminták segítségével felvették a talaj víztartalmának változását. A talajnedvesség közvetlen — in situ — mérésére .4. U. Momin dolgozott ki egyszerű eljárást. Kiterjednek a kutatások a talajnedvességnek a kondenzációs jelenségekkel való összefüggésére is. A közölt adatok hazánk ós India éghajlatának nagy különbözősége miatt természetesen közvetlenül nem használhatók fel, sőt összehasonlítás céljára sem alkalmasak. Mégis a kísérletek, mind agrometeorológiai, mind kultúrmérnöki szempontból rendkívül érdekesek. Dr. Bogárdi János