Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)

1-2. szám - IX. Szakirodalom

Malijev — Malijevsky : Erdőpásztás talajjavítás 139 Malijev-Malijevsky M.: Az erdőpászták létesítésével végrehajtandó talajjavítás időszerű kérdései a Szovjetunióban. (Soudobé úkoly zúrodhovací v SSSR pomocí lesních pás .) Technicky Obzor, 57. évfolyam, 1. szám. Prága, 1949. 9—11. lap, 1 ábrával. C.D.U. 626.87 : 634.9 (470) Az erdőpászták telepítésével történő talajjavításon a talaj felszínének fásítással elért megvédését és megjavítását értjük. Az erdősítéssel összefüggő talajjavításokhoz tartozik a vízmosásoknak, hegyipatakok vízgyűjtőjének, terméketlen talajoknak a fásítása is, továbbá az utak és vasutak mentén létesített erdősávok telepítése. Az erdősítés célja többféle lehet és vagy a talaj, vagy a víz-, illetve éghajlati viszonyok megvédésére, esetleg megváltoztatására irányul. Oroszországban a déli sztyeppék erdősítése már a 17. században megkezdődött. Potemkin herceg a fásítást külön jutalmazta, később pedig Arakcsajev és Witte gróf a telepeseket kónyszerítette az előírt fásítások elvégzésére. Ilymódon a 19. század folyamán több ezer hektár terméketlen területet erdősítettek. A megművelt területek védelmét szolgáló erdőpászták telepítésének úttörője de Carrier volt, aki 1090 ha terület védelmére összesen 87 ha kiterjedésű 32 m széles erdősávot létesített. Az 1891. évi aszály után az aszály okainak kivizsgálására s az ellene való küzdelem céljából külön bizottság alakult Dokucsajev tanár elnökletével. A bizottság javaslatára 3 kísérleti telepet létesítettek és itt tanulmányozták az erdőpászták hatását a párolgásra, a levegő páratartalmára és a kedvezőtlen szélviszonyokra. A pászták telepítése sikeres volt és az itt szerzett tapasztalatok igen értékesek. A szocialista államrendszerben elindított nagy fásítási munkálatoknál az említett kísérleti telepeken szerzett tapasztalatokat nagyon hasznosan tudták értékesíteni. Az 5 éves tervek keretében 1931 — 1941 között a sztyeppéken 452.000 ha erdőpásztát, 170.000 ha vízmosást és 214.700 ha homokos talajt fásítottak. A háború természetesen nagy károkat okozott a telepítésekben ós az ukrajnai 259.000 ha véderdőből csak 100.000 ha maradt jó állapotban, míg 38.000 ha teljesen megsemmisült. Az 1946-ban végrehajtott összeírás szerint az oroszországi véderdők együttes területe 433.000 ha. A folyamatban lévő 5 éves tervben az erdőpászták telepítésének kérdése igen fontos helyet kapott. A Dnyeszter és az Ural között elterülő és Moszkvától a Fekete-tengerig nyúló területen 5 millió ha kiterjedésű erdősítést hajtanak végre és a védőpászták szélességét 10 m-re tervezik. Az erdőpászták ezt az erdőben igen szegény területet négyzetekre osztják, amelyek kelet-nyugati irányban 250 — 500 m szélesek és észak-déli irányban 1000—1500 m hosszúak lesznek. Abból az alapelvből indulnak ki, hogy a véderdők kiterjedése a megművelt terület 4 —6%-ával legyen egyenlő. Az újabb megfigyelések azt mutatják, hogy az elszigetelten telepített erdőpászták nem nyújtanak jelentősebb védelmet és ezért csakis az összefüggő és a terepviszonyoknak megfelelő fásítások hozzák meg a kívánt eredményt. A vízgazdálkodás érdekeinek védelmére a Szovjetúnió erdőségeiből 75 millió ha erdőterület van kijelölve és ugyanezen célt szolgálja majd, ugyancsak a mostani 5 éves tervben a sztálingrádi, szaratovi és kazachsztani területeken előirányzott erdősítés, amely 1000 m szélességű erdőpásztákban történik. Ezek együttes területe 500.000 ha lesz. Mint látható, a szovjet kormány igen nagy súlyt vet az erdőpásztákkal elérhető talajjavításokra és a munkálatokat minden eszközzel támogatja. Csehily Géza.