Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)

1-2. szám - IX. Szakirodalom

Reinhold : Szennyvízértékesítés a mezőgazdaságban 135 vagyis a legnagyobbfokú humuszképződós rothasztott szennyvíziszap hatására jelentkezett, míg a csupán mechanikailag tisztított szennyvíz humuszképző hatása volt a legkisebb. Szennyvízzel régóta öntözött talajokban összehasonlító talaj elemzések szerint az elemi tápanyagok megszaporodhatnak, de tenyészedény-kísérletek szerint élettani hatásuk a növényzetre csökken. A N nagyobbrészt nehezen felvehető formában tárolódik a talajban. Könnyű talajok humuszképződése a szennyvízöntözés hatására sem fokozódik lényegesen. Megállapítható volt, hogy a tenyészedény-kísérletek alapján végzett élettani elemzésekből megbízhatóbban lehet következtetni a várható terméseredményekre, mint a kémiai elemzések alapján megállapított trágyaértékekből. Közegészségügyi szempontból vizsgálták a permetezés esetében mutatkozó fertőzéseket a talajon, ill. a növényen. A leszűrt végső eredmények: a) legelők, kaszálók, szántóföldek és kertészetek kirothasztott vagy komposztált szennyiszappal trágyázhatok, gravitációs öntözésük csak mechanikailag derített szennyvízzel is javasolható, míg b) kertészetek permetezése kizárólag biológiailag derített szennyvízzel engedélyezhető. Oroszlány István. Dr. Ramdas L. A.: Talajnedvesség- és párolgási vizsgálatok. (Soil moisture, and evaporation investigations.) The Central Board of Iirigation Journal

. V. évf., 3. sz. Simla, 1948. — 11 old., 3 ábra, 7 táblázat. A poonai meteorológiai hivatal agrometeorológiai osztálya kiterjedt vizsgálatokat végzett a talajnedvesség változására, valamint a szabad vízfelszínről és a talajon át való elpárolgásra, bizonyos sóknak a talaj vízáteresztőképességére gyakorolt hatására stb. vonatkozóan. Ezekről ad összefoglalást a tanulmány. Gyakorlati szempontból vizsgálni kell a párolgásnak a csapadékhoz és az öntözéshez való viszonyát. Mint tudjuk, itt 1. a talajon át való párolgás, 2. a felszíni lefolyás, 3. a talajba való beszivárgás, 4. a talaj víz-visszatartása és 5. a felszín alatti vízáramlás a jellemző tényezők. A talajból való párolgást a szabad felszíni párolgással csak addig lehet összehasonlítani, ameddig a talaj vízzel van telítve. Ha a talaj felszíne száraz, a párolgás a mélyebben fekvő nedvesebb rétegekből való kapilláris vízfelemelkedéstől függ. Ha pedig az alulról való víztáplálás csökken, megindul a vízpárának a levegővel telített rétegen át való kicserélődése olymódon, hogy nappal a talaj lead higroszkópos nedvességéből, éjjel pedig újra abszorbeál vízpárét a levegőből. Az első probléma: mekkora az úgynevezett „párolgási erő" a talajfelszín közelében lévő légrétegekben. Ezt a párolgással arányos tényezőt a közismert párolgásmérők határozzák meg, mint amilyen a Piclie-, a Wild- és a Pickering-féle műszer vagy az amerikai típusú nagyméretű párolgásmérő serpenyő is. A talajfelszínhez közellévő légrétegek párologtató képességének meghatározása 1932 óta foglalkoztatta az agrometeorológiai osztályt. Mérési adatok hiányában először csak számítani tudták a párolgás mértékét az észlelőhálózat egyéb adataiból. Ezt- a munkát India területén 80 állomásra végezték el. A javított Carl- Rowher képlettel Az angol mértékegységekre szerkesztett tapasztalati képletben E a közepes napi párolgás (az amerikai mintájú serpenyőnek megfelelően), В a légnyomás az állomás helyén. W a szélsebesség átlaga 1,2 m magasan a felszín fölött, h a napi közepes relatív páratartalom, e. a napi közepes páranyomás. A fokozatosan felállított párolgásmérő állomások későbbi mérési adatai a képlettel számított eredményekkel jó összhangban vannak. C.D.U. 551.57 : 626.8 (54). E = (1,465 - 0,0186 B) (0,44 + 0.118 II") 1 e