Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)
1-2. szám - IX. Szakirodalom
136 Szakirodalom A legnagyobb az évi párolgás: kereken 3800 mm (150 inch) Bombay közelében. A kísérletek során összehasonlították a különböző párolgásmérők eredményeit is, amelyekről az 1935 — 39. évi észlelések alapján más helyen számoltak be. Külön vizsgálatokat végeztek a felszín felett 0,30, 0,60 és 1,2 m (1, 2 és 4 láb) magasságban elhelyezett műszerekkel a környezet hatásának megállapítására, amelyeknek eredményét az I. táblázat tünteti fel. 1. TÁBLÁZAT. A párolgás nagysága különböző környezetben az azonos magasságban szabadon jelállított párolgásmérő eredményeinek százalékában. A párolgás közepes százaléka Környezet 0,30 0,60 1,20 m magasan a felszín fölött Jowar 37 43 62 Bab 25 27 41 Cukornád 27 30 34 Bételdió-cserje 20 21 25 Napi tényleges párolgás szabadban, mm-ben 9.8 10,7 9,7 A talaj párolgását az 1. ábrán látható készülékkel mérték, amelynél a talajt tartalmazó edény egy másik, vízzel telt edényben állt úgy, hogy a vizsgálandó talaj tulajdonképpen nyitott víztükör felett feküdt. Öt különböző talaj féleséggel végeztek kísérleteket olymódon, hogy a talajfelszín és a víztükör közötti magasságot változtatták 0,15 és 0,90 m között. A táblázatosan közölt eredményekből kitűnik, hogy a talaj felszíne és a víztükör közötti magasság növekedésével igen rohamosan csökken a párolgás. (Pl. iszapos öntéstalaj esetében, amíg a víztükör mélysége a felszín alatti 15 cm-ről 90 cm-re szállt le, a párolgás 1/5-ére csökkent!) A párolgás homokos talajon a kisebb kapilláris hatás következtében kisebb, mint a többi talajon. A szikes talaj csaknem vízzárónak tekinthető, még akkor is alig párolog, amikor a víztükör 15 cm-re megközelíti a felszínt. Például 1939 januárban punjabi szikes talajon 15, 30, 45, 60 és 90 cm mélységű talajvíztükörnél a napi közepes párolgás rendre 1,27, 0,51, 0,51, 0,25 és 0,25 mm volt. Ugyanakkor a párolgásmérő serpenyő 6,35 mm napi közepes párolgást mutatott. A talaj és a nyílt vízfelületek párolgására kapott kísérleti értékekből a párolgás számítására összefüggéseket is vezettek le. Az észlelési adatok alapján, ha a víztükör és a párolgó talajfelület közötti távolság z cm a E ZÍE 0 = 10 — " г összefüggést határozták meg, ahol E z a talajfelszín párolgása, E 0 minden talajra állandó és azt a párolgásértéket jelenti, amikor z = 0. Ha a talajvíztükör és a párolgó felszín közötti távolságot változtatjuk, pl. z l- és z 2-re, akkor a két párolgás aránya E Z 1[E 2 2 — — Az « értékét a tanulmány három talajra vonatkozóan adja meg, nagyságrendileg « = 0,01 - 0,015. A párolgást a talajfelszín hőmérsékletének megfelelő közepes telítési páranyomással (Pi), a felszíntől 1,20 m (4 láb) magasságban érvényesülő közepes páranyomással (p %), valamint a szélsebességgel (F mérföld/nap) z = 0,23 m (9 inch) értékre külön közelítő képlettel is kifejezték E 9 (inch) = 0,0334 (Pi - pj) F°> 1 7
