Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)

1-2. szám - IX. Szakirodalom

SZAKIRODALOM. Davidov M. M.: Víziösszeköttetés az Ob-folyó, az Aral-tó és a Kaspi-tenger között. (Obj — A ralo—Kaszpijszkoje vodnoje szoedinenije.) Gidrotechnicseszkoje Sztroitelysztvo, 18. évfolyam, 3. szám. Moszkva, 1949. — 5 lap, 2 térkép, 1 ábra. C.D.U. 620,80 (470) Az Ural, az Alsó-Volga vidék, Nyugat-Szibéria, Kazaksztán és Türkisztán gazdasági színvonalának tervezett nagymérvű felemelése a tökéletes vízgazdálkodás megvalósításán fordul meg. A forrónyarú, sivatagos területek fejlődése vízellátás, valamint a mikroklímát javító erdősítés nélkül nem lehetséges. Itt ugyanis nemcsak öntözésről van szó, hanem a talajvízszint emeléséről, a keletkező települések és ipari telepek vízellátásáról, tehát a legszélesebb értelmű vízszükséglet kielégítéséről. Elsősorban az Alsó-Volga ós az Aral-tó medencéjének vízellátását kell megoldani, ahol a rendelkezésre álló vízmennyiséget már jelenleg is nagymértékben igénybeveszik az öntöző-vízhasználatok. A felmérhetetlen kincset jelentő Volga kihasználására már eddig is számos vízlépcső épült ki (Ivanykovo, Uglics, Scserbakov), amelyek az energiatermelésen kívül elsősorban a belhajózás érdekeit szolgálják. Ez lesz a rendeltetése a most épülő hatalmas gorkiji vízierőműnek a Volgán és a molotovi erőműnek a Kámán. A Volga középső és alsó szakaszán pedig a nagy fejlődésben lévő öntözések érdekében létesítik a vízlépcsőket, amelyek segítségével nagymennyiségű vizet tudnak a Volga folyóból kivezetni. Ezért már most kell olyan megoldásokat keresni, amelyek megakadályozzák, hogy a Volga vízhozamának igénybevétele folytán a Kaspi-tenger vízszíne lesüllyedjen, felszíne csökkenjen és az egész vidék vízháztartása felboruljon. A tervezett munkálatok folytán ugyanis a Kaspi-tengert tápláló évi 255 km

3 vízhozamból 180 km

3 kiesésével kell számolni. Ebből a mennyiségből már az első építési szakaszban létesülő művek évi 75 km

3 vizet igényelnek. A Kaspi-tenger gazdasági jelentőségének a megóvása, valamint az éghajlati viszonyokban előállható káros következmények megelőzése érdekében tehát gondoskodni kell róla, hogy az igénybevett vízmennyiséget más forrásból lehessen pótolni. Türkisztán és Kazaksztán is óriási vízhiánnyal küzd. A hatalmas kiterjedésű földterületeket, amelyek meleg éghajlatuk folytán kiválóan alkalmasak lennének értékes ipari növények és élelmezési cikkek termesztésére, csak a vízellátás biztosításával lehet hasznosítani. Ezeknek a ma ritkán lakott, sivatagos területeknek a jelentősége annál nagyobb, mivel kimeríthetetlen ásványi kinccsel rendelkeznek (ásványolaj, színes fémek, szón és különböző vegyipari nyersanyagok). Kihasználásukat kizárólag a vízhiány akadályozza. A rendelkezésre álló vizek már nagyrészben hasznosítva vannak, és előreláthatólag a közeljövőben Közép-Ázsia vízkészletét az utolsó cseppig igénybeveszik. A terület legnagyobb folyói, az Amu-Darja és a Szir-Darja, az Aral-tó medencéjéhez tartoznak. Az itt tervezett, illetve a már nagyrészt megépült öntözések szinte teljes egészében felemésztik a két folyó vízhozamát. Az Aral-tóba ömlő folyók vízgyűjtőjében összesen 8 millió ha öntözésével kell számolni, ami évi 50 km

3 víz igénybevételét jelenti a rendelkezésre álló 56 km

3-bői. Érmek következtében a tó jelenleg 70.000 km

2 kiterjedésű felülete 12.500 km

2-re csökkenne. Hogy a tó nemzetgazdasági jelentőségét és az éghajlatra gyakorolt hatását megóvhassák, itt is gondoskodni kell az igénybevett vízmennyiség pótlásáról.