Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)

1-2. szám - VI. Szemle

A folyómedrek vándorlása 115 lyesen változó lett, vagyis a hajózásra is hátrányos lenne az ilyen megoldás. Ezenkívül a nagyvíz szintje emelkedett. Érdekes volt az a kísérlet, amelynek során a kismintafolyó 5 íve közül csak a 3 középsőt biztosították (16. ábra). A biztosítás nélkül maradt két kanyarulatban természetesen elmosta partját a víz és a meder vonalozása módosult. A legelső kanyarulat alakjának megváltozása, az első részben mondottak értelmében (a támadási szög változása miatt), lefele is kihatott, ezért az alatta következő második ívben a víz elhagyta a biztosított partot. Ebből nemcsak az következik, hogy a meder rögzítésével feltétlenül felülről lefele kell haladni, és, hogy szilárd, ellenálló partból kell kiindulni, hanem az is, hogy rendszertelen munka esetén a müvek egyrésze utólag feleslegessé válik. * * * A vickburgi laboratórium beszámolójának harmadik része a kísérletek technikai részleteit ismerteti, főképpen a megfelelő hordalék kiválasztásának nehézségeit. 17. ábra. A Mississippi Rosedale melletti szakasza. Fent a természetben készült 1037. és 1041. évi felvétel eredményeinek összehasonlítása, lent az 1037. évi áll:pótnak megfelelő kismintán az időmérték szerint 1041-nek megfelelő időpontig bekövetkeze'.t mederváltozások. (Medermértek: távolságokra 1 : 2,000, mélységekre 1 : G00, időre 1 perc = 2 nap, a csatorna esése: 0,0035, telt medernél q = 3,7 l/sec8*