Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)

1-2. szám - VI. Szemle

110 Friedkin — László j j y 12. ábra. Homogén mederanyagban (fent) szabályos kanyarulatok szabályos sora fejlődik, változó ellenállású anyagban (lent) a term'ss «etben i meanderekhez hasonló mederformák képződnek. A meder alakul'sa a völgy anyagától fiigg. felső részében erősebb a partszaggatás, mint az alsóban (13. ábra). A homogén anyagból készült több mint 50 laboratóriumi folyómeder egyikében sem keletkezett jellegzetes meander-a^k (amelyben t. i. a kanyarulat alsó részében a völgy általános esésével ellentétes az áramlás iránya). A kanyarulatok fejlődés közben lefelé is haladtak, és amikor a vonalkifejlődés elért bizonyos határt, meg is rövidült a meder, de sohasem a szakadó partok közeledésével, a természetes magaspartok átszakításával, hanem a zátony levágásával. Nem volt ez másként még akkor sem, mikor a kísérletek közben a lefolyó vízmennyiséget kétszeresére növelték, és a víz elárasztotta a partokat, ami élénken bizonyítja, hogy a meanderképződés és a hurkok átszakadása a természetben is csak a part anyagának helyi ellenállása folytán következhetik be. A kanyarulat alsó részét az ellenálló part rögzíti, a felső részben viszont folytatódik a partszaggatás, amíg végül a hurok a nyakánál átszakad. Nagyon laza anyagban a partszaggatás olyan erős, hogy a meder mértéktelenül elszélesedik és benne középzátonyok közt ágakra szakadozva folyik a víz. Ebben az állapotban a folyómeder egészének a vándorlása megszűnik, az anyapartot már nem bántja a víz, csupán a zátonyok között változtatják helyüket az ágak. (Az ilyen, szélességében elfajult meder laza hordalékkúpokon gyakori. Alsószakaszjelleg.) Az elszélesedés viszonylagos esésnövekedéssel jár együtt. A hordalékkal túlterhelt vízfolyás így igyekszik munkaképességét fokozni. Négyféle típusú medret különböztethetünk tehát meg.' 1. Teljesen szilárd partok közt szűk, nagyon mély, és egészen kisesésű kanyargós meder képződik. (Ilyen a Kazán-szoros az Al-Dunán.) 2. Szívós partok közt jól beágyazott, kisesésű, kanyargós a meder. (Példa rá a Középső-Tisza.) 3. Könnyen szakadó partok közt széles, lapos, nagyesésű a kígyózó meder és 4. egészen laza anyagban szélességben elfajult, szerteágazó, nagyesésű, de közel állandó anyapartokkal szegélyezett ágyat alkot a folyó (Felső-Duna). A 3. és 4. típus közt átmenetet jelentenek azok az egyenes, 13. ábra. Természetes meander képződése és a hurok átszakadásának vázlata.