Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)

1-2. szám - VI. Szemle

X6 Mark

ó Iván hogy 10 X 10 m alapterületű fémtartányokat helyeztek el a mocsárban. Egy részükbe földet tettek és abban mocsári növényzetet tenyésztettek. A tartányokat a vízilovak többízben tönkretették, mégis sikerült megállapítani, hogy azok a tartályok, amelyekben növényzet is volt, jobban párologtatták a vizet, mint azok, amelyekben a víztükör nyílt volt. A párolgási veszteség a Suddon évente 590 mm, ugyanakkora, mint a magyar Alföld átlagos évi csapadékmennyisége. A fentiekből kitűnik, hogy az Albert-tó felduzzasztásának kevés a jelentősége mindaddig, míg a Suddon átvezető Nílusszakasz átfogó szabályozása meg nem történik. A Sudd-probléma megoldására több terv készült, melyek nem csak a hidraulikai, hanem az építési és közgazdasági kérdéseket is felölelik. A terveket általában három csoportra lehet osztani: 1. A Bor helységtől a Pibor-folyó felé készítendő 220 km-es csatornával megkerülnék a Suddot, vagyis a Fehér-Nílust átvezetnék a Sobatba. 2. A Bor községtől a Fehér-Níluson készítenének átmetszést: a) a Sudd-mocsár szélén, vagy b) a Bahr-el Zeraf-folyó felé. 5. ábra. A Fehér-Nílus völgyszelvénye a Sudd-vidéken. A kivitel, csak nagyszámú kotrógép alkalmazásával lenne megoldható. 3. A Fehér-Nílus hossza Bortól a mocsárból való kifolyásig kereken 600 km. Egyenes vonalban a távolság csak 400 km lenne, tehát a kanyarok átvágása és mederszűkítés által a folyó vízszállító képességét növelni lehetne. Ennek a tervnek egy változata szerint a folyót a jelenlegi vonalvezetése mellett nagyobbszámú átvágás alkalmazása nélkül mindkét oldalon betöltéseznék, olymódon, hogy a két árvédelmi gát között átlagban 2 km távolság lenne. Amint látjuk, ez a megoldás teljesen rokon a Tisza-szabályozással, amelyet mi 100 évi kemény munkával oldottunk meg. A legutóbb említett megoldás aránylag a legolcsóbb és időben is leghamarabb készülne el. További nagy előnye, hogy az egyiptomi öntözések az építkezés fokozatos élőrehaladása során egyre több öntözővízhez jutnának. A többi tervhez hasonlítva ellene szól a viszonylag nagyobb vízveszteség. A szabályozással a Suddon való átfolyás vízveszteségét a jelenleginek 30%-ára lehetne csökkenteni. Az Albert-tói duzzasztó és a Sudd csatornázása által átlagos vízjárású évben az asszuáni szelvényre vonatkoztatva 4,2 milliárd m

3 tározható víz nyerhető. Az öntözővízszükséglet fedezése céljából megvizsgálták még a Fehér-Nílus két mellékfolyójának, a Sobat-folyónak és a Bahr-el-Ghazal-nak vízgyűjtőterületét is. Ezek közül több lehetőséggel kecsegtet a Sobat-folyó, mely az Abesszíniában eredő Báró és Pibor folyók egyesülésébő' keletkezik. A Bahr-el-Ghazal-folyó nagy vízgyűjtőterülete ellenére tulajdonképen az év legnagyobb részében kiszáradt holt meder. Évente csak 0,6 milliárd m

3 vizet vezet a