Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

1. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Második, befejező közlemény)

92 MOSONYI EMIL illetve szelvény legkisebb évi középvízhozamát igényli, mégpedig olymódon, hogy egyikük, mondjuk az öntözés, az egész évi vízmennyiség 45%-át 3 hónapos időszakra koncentráltan hasznosítaná (1), míg a fennmaradó 55%-nyi tömeg valamely vízerőhasznosítási érdekkör szükségletét elégítené ki egyenletes eloszlásban (2). Az ábra szerint az öntözés egyedüli kiszolgálására Sx befogadóképességű medencét kellene létesíteni, míg külön a vízerőhasznosítás S

2 tározó teret igényelne. Az egyesített megoldásnak, azaz egy közös medencéből való vízellátásnak gazdaságossága szempontjából azonban nagy különbségek lehetnek a szerint, hogy a földrajzi adottságok és egyéb körülmények megengedik-e az időben egymást fedő fogyasztási igényeknek ugyanazzal a vízmennyiséggel való kielégítését, azaz a kétszeres hasznosítást. Ilyen értelemben szó lehet teljes értékű kétszeres hasznosításról (4) — (ezen nem az összes hasznosított víztömegek, hanem csupán az egyidejűleg igényelt mennyiségek kétszeres felhasználhatóságát kell érteni) —, továbbá részben kétszeres (3), és végül független hasznosításról (1+2). Nyilvánvaló, hogy a helyzet annál kedvezőbb,azaz a közös tározótérszükséglet annál kisebb, minél magasabbfokú egyrészt a hasznosítás kettős volta, másrészt pedig minél nagyobb a kétszeresen hasznosított vízmennyiségnek az összesen hasznosított vízmennyiséghez való viszonya. (A legszélsőségesebb eset az, ha egy medencéből látjuk el két olyan fogyasztó egyenletes és egyenlő szükségletét, amelyik közül az egyiknek veszteségnélküli fáradt vizét a másik teljes egészében felhasználni képes; ekkor ugyanis a közös tározótérszükséglet ugyanakkora, mint csak egy fogyasztóé.) A 72. ábrával kapcsolatban vizsgáljunk meg két határesetet: a) Az öntözés és vízerőhasznosítás szükségleteit külön-külön kell biztosítani közös medence esetében is, azaz az érdekek kiszolgálása független egymástól. b) Az egymást fedő fogyasztásoknak megfelelő vízmennyiséget csak egyszeresen kell lebocsátani, másszóval a kétszeres vízhasznosítás teljes értékű. Az a) feltevésnek megfelelő eredő fogyasztási görbét a 3 jelű grafikon tünteti fel, és amint a szerkesztésből látható, a biztosítására szükséges tározótér, £

4 = AD, lényegesen nagyobb az S

1 és S

2 összegénél. A tározótérszükséglet szempontjából az egyesítés tehát feltétlenül kedvezőtlen, s ezt a hátrányt csak az egységáraknak — k

0 görbének — igen előnyös alakulása ellensúlyozhatja. Az S

t térfogatú medencéhez k

x, az íS'

2-hoz m

,'g az egyesített S4 befogadóképességhez к

л egységköltség tartozik. Az egyesítés csak akkor gazdaságos, ha (108) fc

4 s

t < к

г 8

X + к

г S

2. Felelet nélkül maradt azonban még az a kérdés, hogy az <S'

4 tározótér költségeit milyen arányban vállalja a két fogyasztó? E tekintetben többféle elgondolás lehetséges: 1. A két fogyasztó egyenlő mértékben élvezi az egyesítés előnyét, BiZâZ cLZ öntözést összesen (109) Л = к S — — — 8

t 1-1

1 2 - 2 költség, a vízerőhasznosítást pedig hasonlóképen (109') ki Si + S* összeg terheli.