Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

1. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Második, befejező közlemény)

HEGYVIDÉKI VÍZTÁROZÓ MEDENCÉK 93 2. Az egyesítés révén elért megtakarítást a külön-külön szükséges tározótérfogatok arányában osztjuk meg: <110) = K S

l - i

r '

S'

1— (к

г S

x + k

2 S

2 - k, S

t) ; ''i + »^2 •X = h s, (k

h s, + k

2 s

2 - *

4 s

4). Q I A * <*/ Oj; -f" «g 3. Talán a leglogikusabb az eredetileg előirányzott befektetési tőkék arányában csökkenteni a költségeket, tehát <ni) лг

х = k

l s

í ^— (k, 8

V+ k

2 s

2 - k

i (S'

4) = és hasonlóképen <111') ^_k

2S

2.k

iS

l k

x jS'j -j- А о (S

ä 4. Végül még előfordulhat olyan helyzet is, hogy az egyik — például a vízerőhasznosítási — érdekeltség csak egy meghatározott кц egységárral képes hozzájárulni a tározó létesítéséhez, ennél magasabb árat a fogyasztás nem bír el. Még ebben az esetben is érdemes a másik érdekkörnek, a jelen példában az öntözésnek létrehoznia az egyesítést, de természetesen csak addig a határig, ameddig ez neki is előnyt, azaz összes költségeinek csökkenését jelenti. Minthogy a vízerőhasznosítás teherbírását figyelem be véve, az öntözést ' = £4 — кц ÍS'

2 költség terhelné, az egyesítés előnyét ez utóbbi csak a 3ST

X < k

l S

x feltétel esetében élvezné, amely <112) kn > h S

l ~ h S

l 8

г egységköltséggel elégíthető ki. Ab) feltevésnek megfelelő eredő fogyasztási görbét az ábra 4-jelű grafikonja szemlélteti. A kétszeresen hasznosított vízmennyiség az egész évi fogyasztásnak kereken 14%-a. Lényeges előny származik a kétszeres hasznosítás lehetőségéből, mert most mindkét fogyasztás egyidejű kielégítésére csak S

3 = AC tározót ér szükséges. Ez az ábrán feltüntetett esetben valamivel kisebb, mint S

x + &г> a különbség azonban elhanyagolható, mert az E tetőpont igen közel esik az öntözési időszak végének megfelelő F ponthoz. Az S

3 legfeljebb az S

x -(- S

2 értéket érheti tehát el, s így mindenképen kisebb mint S

4. Az egyesítés gazdaságosságának most nincs a (108)-hoz hasonló elvi feltétele, mert a tározótérszükséglet csökkenéséből vagy változatlanságából és a k

0 -görbe természetéből következik, hogy az eredő egységár mindkét érdekkörre nézve csökken. Az ábrán feltételezett viszonyok között S

3 ^ S

x + S

2, ami ugyan a körülmények véletlen alakulásából adódik, de mégis célszerű foglalkozni ezzel a feltevéssel, mert az alább vázolt helyzetkép jó tájékoztatást ad minden olyan esetre, amelyben S

3 értéke nem nagyon tér el az S

x + S

2 összegtől. Ha valamelyik érdekeltséget terhelő egységköltséget az egyesítés esetében is változatlannak feltételezzük, azaz úgy tekintjük, hogy az fedezi a medence alsó térfogatrészének teljes költségét, akkor a felső medencerész egységköltségét a y.

0 görbe hozzátartozó szakasza és a vízszintes tengely által határolt területsáv középmagassága adja. (Ha a szóbanforgó szakaszon belül a x

0 -vonal közelítőleg egyenesnek tekinthető, akkor egyszerűen a közepes tározótérfogathoz tartozó x

u értéket vehetjük figyelembe.)