Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)
1. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Második, befejező közlemény)
78 MOSONYI EMIL VI. MEGHATÁROZOTT TÉRFOGATÚ TÁROZÓ TELJESÍTŐKÉPESSÉGE. A tervezés második, talán leggyakrabban előforduló változata az, hogy a domborzati és geológiai körülmények által megszabott legnagyobb létesíthető medence, illetve annak befogadóképessége adott, és keressük a tározó teljesítőképességét, azaz a biztosítható fogyasztást. Ez a meghatározás azonban még nem szabatos, mert a fogyasztást mindig két tényezővel jellemezzük: közepes erősségével és eloszlásával, s ezek közül egyiket még meg kell adni. Tehát, amint a II/6. fejezetben kifejtettük, a méretezésnek kétféle változata lehetséges : a) Ismert a tározó hasznos befogadóképessége : S ; továbbá adott a fogyasztási jelleggörbe : s(t); ismeretlen a hasznosítható közepes vízhozam, vagy másszóval a közepes fogyasztás: f k. b) Adottak: S és f k, s keressük az s (t) fogyasztási jelleggörbét. A gyakorlatban legtöbbnyire a tervezésnek wl a) változata fordul elő. Ha kiindulunk a II/6. fejezetben felsorolt alapelvekből, vagyis, hogy egyrészt a fogyasztás mindenkori szükségletét hiánytalanul fedezni kell, másrészt pedig a gazdaságosság követelményei értelmében a medencének a vizsgált időszakban legalább egyszer meg kell telnie és ki is kell ürülnie, önként adódik a tervezés geométriai megoldásának alapelve. Ez pedig a következőképen fogalmazható: ha a vizsgált időszakra kiterjedő vízhozamintegrálgörbével a megadott 8 értéknek megfelelő távolságban párhuzamos görbét szerkesztünk, akkor a fogyasztás integrálvonalának a vízhozamintegrálgörbével ellentétes hullámzású szakaszait kiragadva a felső görbéhez érintőlegesen kell illeszteni, és a fogyasztás abszolút értékét addig változtatni, amíg a fogyasztási görbe mértékadó szakaszai az alsó görbét a viszgált időszak egész terjedelmében legalább egy pontban éppen érintik. A szomszédos érintési pontok meghatározzák a mértékadó időszakot. A fogyasztás integrálvonalának egész terjedelmében a megadott 8 magaságú sávon belül kell maradnia, s a határgörbéket legalább egy-egy pontban érintenie kell akkor, ha teljes vízhasznosításról van szó. Ha valamely tározási lehetőségre vonatkozó а = ф (h) görbét ismerjük, a méretezés a) változata tulajdonképen csak a közepes fogyasztásnak a görbéről való leolvasása. A körülményeknek a b) változat szerint való adottsága viszont megkívánja az S — Ф (eu h) görbesereg ismeretét. Természetesen egyik esetben sincs szükség a görbéknek a q 0 és Q k határértékek közötti egész terjedelmére, hanem elégséges a valószínűleg szóbaj öhető szakasz meghatározása is. Ha ezt az eljárást követjük, visszavezettük a méretezést a IV. fejezetben tárgyalt esetre, azaz a meghatározott jellegű és erősségű fogyasztás tározó térszükségletének meghatározására. Minthogy a tározótér nagyságának a geológiai és domborzati viszonyok is határt szabnak,az $Q-val jelölt hidrológiai határértékeken kívül meg67. ábra. A hasznosítható közepes vízhozam hidrológiai ós geológiai határértékei. Figure 67. Hydrological and geological limits of иНИгаЫе mean discharge. (Q k and q^).
