Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

1. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Második, befejező közlemény)

HEGYVIDÉKI VÍZTÁROZÓ MEDE

ifCÉK 79 különböztethetünk egy másik S

g határértéket is, amely természetesen független az előbbitől, és így akár kisebb, akár nagyobb lehet nála. Természetesen csak az SG < SQ viszonynak van a kiépítés mértékét korlátozó befolyása, minthogy ilyen körülmények között az Sg-hez tartozó r/

g-iiél nagyobb közepes vízhozam nem hasznosítható, noha a hidrológiai lehetőségek többet is megengednének, amint a 67. ábra példázza. Az S — Ф (/) görbének felső szakasza tehát csupán elméleti jelentőségű. A Kárpátmedence tározási lehetőségeinek esetében a már ismertetett XI. táblázat szerint ilyen a helyzet. A Kárpátok medencéjében kínálkozó legkitűnőbb tározási lehetőség, a visóvölgyi medence esetében a hidrológiai vizsgálatnak ebben a fejezetben előadott változatát alkalmaztuk. Feladatul olyan többéves tározó létesítését tűztük ki célul, amelynek az aktív vízgazdálkodási érdekek kielégítése végett rendelkezésre álló hasznos befogadóképessége 640 millió m

3 lehet. Erre az eredményre úgy jutottunk, hogy a geológiai, domborzati és egyéb viszonyoknak eddig felderített körülményei legfeljebb mintegy 900 hm

3-es tározótér létesítését teszik valószínűvé; ebből 200 hm

3-t árvízvisszatartásra, 60 hm

3-t pedig vastartalékul irányoztunk elő Háromféle fogyasztókör ellátását vettük tervbe: 1. A tiszántúli nagy öntözőrendszer vízellátását, 2. a Tisza Tokaj alatti szakaszán a hajózási lehetőségek javítását, s végül 3. a tározóval kapcsolatos vlzerőhasznosltást. E három fogyasztás mindegyikének jellege a megelőző hidrológiai tanulmányok alapján ismertnek vehető, s közülük kettőnek, mégpedig az öntözésnek ós a hajózásnak biztosítandó vízmennyiségeket szám szerint is megadtuk. A három fogyasztás eloszlásának és az első kettő nagyságának ismeretében a megadott 640 hm

3 tározótérfogathoz egyértelműen meghatározható a harmadik fogyasztás, azaz a vízerőhasznosítás üzemvízmennyiségének kielégíthető legnagyobb mértéke. A fogyasztásokat a fentieknek megfelelő módon a következő feltételekkel rögzítettük: 1. Az öntözés érdekében megkívánnék, hogy az öntözési idény 153 napos tartama alatt (ápr. 15-től szept. 16-ig) másodpercenkint 60 m

3 állandó vízmennyiséget biztosíthassunk a tiszai nagy öntözőrendszer táplálására. Minthogy a tiszai hajózásra vonatkozó feltételeink szerint a Tisza természetes vízhozamából a 100 m

3/sec-on felüli mennyiség — de csak annyi —, mindenkor elvonható öntözésre, az öntözővíznek csak a 60 m

3/sec-ra való kiegészítését kell általában a tározóból pótolni. Ha azonban a Tisza tokaji vízhozama 100 m

3/sec alá csökken, akkor a teljes 60 m

3/sec öntözővízszükségletet a tározómedencének kell fedeznie. 2. A hajózási viszonyok javítása céljából a Tisza tokaji kisvlzhozamát a március 1-től november 30-ig feltételezett hajózási időszakban 100 m

3/sec-ra kellene kiegészíteni. 3. A vízerőmű szükségletét állandónak és egyenletesnek vesszük. A kérdés végeredményben az volt, hogy ilyen feltételek esetén mekkora a vlzerőhasznositás rendelkezésére bocsátható vízmennyiség másodpercenkinti értéke, másszóval a vízerőmű megengedhető fogyasztása. A vizsgálatot az 1902-től 1941-ig bezárólag terjedő 40 éves időszakra végeztük el, mégpedig grafikusan, azaz az integrálgörbék felrakásával, az ebben a fejezetben ismertetett elvek figyelembevételével. A számítás eredménye: /з = 25-0 m

3/sec Megjegyzem még, hogy a számításnál tekintettel voltunk arra, hogy a vízerőmű fáradt vize még a másik két fogyasztó valamelyikének, vagy a hajózásnak, vagy az öntözésnek rendelkezésére állhat, tehát időszakosan ós részlegesen értelmezett kétszeres hasznosítás esetével volt dolgunk.

3

2 3

2 Eásd a szerző „A visóvölgyi víztározó medence" c. tanulmányát (17- 20. oldal).