Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

1. szám - I. Trummer Árpád: A magyar hajózás és mezőgazdaság kölcsönös vonatkozásai

HAJÓZÁS ÉS MEZŐGAZDASÁG 7 magyar mezőgazdaság megerősödéséhez vezetnek, mert ezek az ország egész közgazdasági életére kedvező hatásúak. Az is valószínű, hogy a víziútra főleg olyan áruk fognak törekedni, amelyeknek a díjtétele alacsony s ezért elmaradásukból nem lesz a vasútnak túlzott vesztesége. Az a régebbi felfogás tehát, amely a vasutat a víziúttal szembeállította, ma már erősen idejét multa. Ha nem volna így, akkor nem láthatnók külföldön, például Oroszországban és Jugoszláviában, azt a törekvést, amely a gazdasági élet fejlődése érdekében még a mostani súlyos gazdasági viszonyoknál is igyekszik újabb és újabb víziutakat állítani a köz- és magángazdálkodás szolgálatába. Az eddig előadottakból annyit mindenesetre meg lehet állapítani, hogy a magyar víziszállításnak koré ken 20 millió és a síkvidéki mezőgazdasági termelés főterményeinek 80 millió métermázsás átlagos mennyisége között hatalmas, 60 milliós különbség áll fenn. Ezért, ha a jövőben a mezőgazdasági eredetű vagy rendeltetésű szállítások egy részét víziútra lehetne terelni, hajózásunk életképessége nagymértékben növekednék és a forgalom már a kezdeti időszakban is megkétszereződhetnék. Később a fejlődés még erőteljesebb lehetne, különösen akkor, ha hajózási vállalataink céltudatos üzleti politikát követve, az elért többletbevétel egy részét forgalmi berendezéseik (rakodók, tárházak stb.) fejlesztésére fordítanák, ami újabb szállítmányokat vonzana a víziutakra. Láthatjuk tehát, hogy a kiterjedt hajózás és a belterjes mezőgazdaság egymásra kölcsönös fejlesztő hatással van. A mezőgazdaság fejlődése hazánkban ha nem is egyenletes, de mindenesetre állandó folyamat. Legújabban a hároméves terv a mezőgazdaság fejlesztésére 2 milliárd forintot irányoz elő. Ebből a tárgykörünket érintő munkálatokra 105-5 millió forint esik. Ezenkívül a víziutak építése is szerepel a tervbén 170 milliós előirányzattal. A hároméves terv végrehajtása termelésünk színvonalát feltétlenül emelni fogja. Ezzel szemben víziútjaink fejlődése kevésbbé van intézményesen biztosítva, mert a fölvett összeg a szükségletnek csak elenyésző része — bár tagadhatatlan, hogy az utóbbi években itt is haladást láthatunk, amit az előző évtizedekben, közgazdaságunk nagy kárára, nem tapasztalhattunk. Víziútjaink tervszerű fejlesztését immár halaszthatatlan szükségként kell megjelölnünk, mert az utóbbi évek közlekedési problémái a szállítást erősen megnehezítették. A szállítási forgalmat főképen közutakon, vasútakon ós víziutakon bonyolítják le. A közutak általában csak a rövidebb szállítási távolságoknál versenyképesek, a nagyobb távolságokra történő szállításokat csaknem kizárólagosan vasúton, vagy hajón végzik. A hajó, illetve a víziút elsősorban a nagytömegű és kisebb értékű áruk szállítását hódítja el, mert olcsóbb, mint a vasút. Viszont hátrányos, hogy a természetes víziutak nem állanak mindenütt a szállítók rendelkezésére, a mesterséges víziút pedig — legyen csatornázott folyó vagy hajózócsatorna — költséges létesítmény. Ott azonban, ahol a viziút megvan vagy olcsón megépíthető, a forgalom emelkedését — főleg mezőgazdasági viszonylatban — hatásosan szolgálja. Bekövetkezik azonban a forgalom erősebb emelkedése akkor is, ha a mezőgazdasági termelés belterjesebbé válik. Az ilyen gazdálkodás jobbat és többet termel, de a termeléshez is olyan anyagokra (pl. műtrágyafélék, mészpor, mésziszap stb.) van szükség, amiket a külterjes gazdálkodás nem igen használ. Végredményben több árut visz piacra s ezekkel, ha csak módja van reá, szívesen keresi fel az olcsóbb víziútat, mert áruinak legtöbbje nem kíván gyors szállítást. Hajózásunkra nézve kedvező fejlődést ígérnek a hároméves tervben 24-0 millió, forint költséggel előirányzott gabonatárházak és hűtők. A gabonatárházak építése már a mult évtizedben megindult s az 1942: XVI. tc. szerint összesen 3 millió métermázsa befogadóképességű tárházra volna szükség. Ha ezek részben hajózható folyóink mellett épülnek, nagy előnyt jelentenek a hajózásnak. Az ilyen folyó menti gabonatárházak elseje volt a szolnoki