Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

1. szám - I. Trummer Árpád: A magyar hajózás és mezőgazdaság kölcsönös vonatkozásai

8 TR UMMER ÁRPÁD 6000 tonnás, mely azonban rövidesen szűknek bizonyult úgy, hogy a meglévő mellé egy második, ugyanakkora tárházat kellett építeni. A két tárház együttesen 120.000 métermázsa befogadó képességének jellemzésére megemlítem, hogy ez a mennyiség csaknem kétszer annyi, mint amennyi néhány évtized előtt az összes szolnoki átrakóforgalom volt. Hasonló tárház készült a békési kikötő mellett a körösi hajózás érdekében 20.000 métermázsa gabonára, de már ott is megindultak a második tárház építőmunkái. A Tisza mentén 10 helyen, a Körös mentén pedig 1 községben épült tárház. Ezek a tárházak egyenkint 8000—13.000 métermázsa termény befogadására alkalmasak. De van Csongrádon egy 45.000 métermázsás befogadóképességű gabonatárház. A Duna mentén megindultak a 30 000 métermázsás bajai és a 45.000 métermázsa befogadóképességű mohácsi gabonatárház építési munkái. A víziutak forgalmára mindez előnyös lesz, mert az uszályok megrakása rövidebb idő alatt történhetik meg mint most, ami a fölösleges hajóvesztegléseket fogja csökkenteni. Víziútjaink tervszerű fejlesztését földművelésügyi kormányzatunk mindig szem előtt tartotta. Az 1941. évben alkotott víziberuházási munkaterv hajózható folyóink szabályozására 210 millió, mesterséges víziutak építésére 162 millió aranypengőt irányzott elő, s az erre vonatkozó törvényjavaslat tervezete is elkészült. A továbbiak a háborús események miatt éppen úgy elmaradtak, mint a Duna—Tisza-csatorna építésére benyújtott törvényjavaslat tárgyalása.

1 A háború befejezése után ismét foglalkozni kellett ezekkel a kérdésekkel. A hajózás fejlesztését a már eddig ismertetett szempontokon kívül időszerűvé teszi az 1945. évben végrehajtott földbirtokreform, mely 5-6 millió kat. holddal több mint 642.000 új birtokost látott el földbirtokkal, akiknek az olcsó víziszállítás még fontosabb, mint a múlt idők nagybirtokosainak. Ezért a földművelésügyi minisztérium vízügyi műszaki főosztálya már az 1946. évben elkészítette a közérdekű vízimunkák kerettervét.

2 Ebben a tervben a nagyobb folyók szabályozására 270 millió P, kikötők építésére 35 millió P, mesterséges víziutakra pedig 200 millió P van előirányozva 1937. évi pengőértékben. Az utóbbiak között 1. a Duna—Tisza csatorna .... 2. a Tisza-folyó csatornázása . . . 3. a Sajó-folyó csatornázása . .. 4. a Sió-folyó hajózhatóvátétele . 5. a Sebeskörös—Berettyó víziút költséggel szerepel. A víziutak szaporításán kívül a szállítások—— elsősorban a víziúton történők — növelésére alkalmas lehetőség az öntözéses gazdálkodás elterjedése, amire nézve az 1937 : XX. tc. alapján eddig végzett és még elvégzendő munkálatok valóban módot is adnak. Ezt a törek. vést kívánja továbbfejleszteni a három éves terv, mely az öntözött terület 100.000 kat. holddal való növelését irányozza elő. Elsősorban a Soroksári Dunaágból és az építendő Duna—Tisza-csatornából a Duna balpartján, ahol 80.000 holdnyi területen lehetne az öntözést megvalósítani. A hároméves terv az öntözésekre és egyéb vízimunkálatokra 76 millió forintot irányoz elő, ezenkívül a Duna—Tisza-csatornára 29-5 milliót. Mint látjuk, már nem távoli kép a magyar öntözéses gazdálkodás nagyarányú elterjesztése, hanem pénzügyileg is alátámasztott gyakorlati feladat. 1 Lásd A DUNA-TISZA-CSATORNA című hivatalos kiadványban, Budapest, 1947 - 67. oldal. 2 A földművelésügyi minisztérium vízügyi műszaki szolgálatának munkaterve. — Vízügyi Közlemények, 1946/1 — 4. szám. 70 millió P 60 „ „ 40 „ „ 20 „ „ 10 „ „