Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

1. szám - I. Trummer Árpád: A magyar hajózás és mezőgazdaság kölcsönös vonatkozásai

44 TR UMMER ÁRPÁD nagyobb terméseket—-, legfeljebb évi iO millió métermázsa lehet a hajózható folyóinkon szállításra kerülő mezőgazdasági fötermények átlagos mennyisége. Nézzük most ezzel szemben a másik tényezőt: a víziútjainkon szállított árumeny­nyiséget. Az 1. sz. kimutatás szerint a Dunán és a Tiszán szállított áruk évi mennyisége — ugyancsak az 1930—39. évtizedben — 22 és 41 millió métermázsa között ingadozott, középértékben pedig 32-2 millió métermázsa volt. Pmnek 51-7 százaléka mezőgazdasági eredetű vagy vonatkozású, átlagosan tehát 16-6 millió métermázsa. A víziúton szállított mezőgazdasági természetű áruk mennyisége és az évi termés nagysága között nem látunk szorosan vett összefüggést, amiből arra kell következtetnünk, hogy a mezőgazdaság a rendelkezésére álló víziutakat még nem hasznosítja megfelelően. Ezt igazolja az is, hogy a víziútra került mezőgazdasági vonatkozású áruk átlaga (16-6 millió q) az átlagos ter­mésmennyiségnek (79-5 millió q) csak 21%-a. Még ha azt a 40 milliót vesszük is alapul, mely valóban szállításra kerülhet, akkor sem több a víziúton szállított mennyiség 42-5 százaléknál. E statisztikák alapján annyit azonban mégis láthatunk, hogy évenkint átlag­értékben további 23 millió métermázsa mezőgazdasági terményt lehetne víziútra terelni s ezzel a mai víziforgalom árumennyiségét 70—80 százalékkal tudnók növelni. A forgalomnövekedés nemcsak a hajózásnak jelentene a mainál sokkal több bevételt, hanem a mezőgazdaságnak is. A víziszállítás ugyanis olcsóbb, mint a vasúti s a két díjtétel közötti különbség rendszerint a termelő javára esik, aki terményét ennyivel magasabb áron értékesítheti. Ezt a különbséget néhai SAJÓ ELEMÉR egy 1934-ben tartott elő­adásában búzánál 1-50 pengőig értékeli; GESZTELYI NAGY LÁSZLÓ egy — a Köz­telekben 1932-ben megjelent — tanulmányában a megtakarítást ugyancsak búzánál métermázsánkint 2 pengőre teszi. VAS LEÓ ,,Közlekedési hálózatunk fejlesztése terményeink jobb értékesítése érdekében" című tanulmányában 1 részletes számítások alapján a tiszántúli búzára 2-55 pengő átlagos összegben jelöli meg a vasúti és víziúti díjtételek közötti eltérést. A mezőgazdaságnak a víziforgalom fellendüléséből jutó jövedelemtöbblet másik tényezője a szállított árumennyiség. Különböző forrásaink ezt búzánál évi Г5—2'0 millió q-ra értékelik, s ha ennél a fentemlített díjtételkülönbségeket vesszük, 10—-18 millió forint között változó pénzértéket kapunk. A hangsúly talán nem is a pontos számértéken van, hiszen a termésmennyiségen kívül időnkint a szállítás díjtételei is változnak —, hanem azon a tényen, hogv a víziszállítás révén a mezőgazdaság állandó többletbevétel­hez jut. Ezt a megtakarítást nemcsak a búza szállításánál érik el, hanem minden olyan terménynél és árunál, amely megfelelő víziúthálózat esetén a termelőtől a fogyasztóig vízen juthat el. Ezt az árumennyiséget az ismertetett statisztikai adatok alapján évenkint legalább 15 millió métermázsára, a magyar mezőgazdaság javára eső pénzbeli megtakarítást pedig 80—100 millió forintra lehet becsülni. Szinte hallom az ellenvetést, hogy ezzel szemben a vasúti forgalom évi 150—200 milliót fog veszíteni, tehát az említett haszon tulajdonképen nemzetgazdasági kár. A MÁV képviselői századunk elején a Duna—Tisza-csatorna építése ügyében kiküldött szak­bizottságban gondosan kimutatták azt a veszteséget, ami a vasutat az esetben érné, ha a csatorna megépülne. Ez a felfogás helytelen, és a kár csak látszólagos, mert a vasútról elmaradó mezőgazdasági természetű áruk helyét azonnal elfoglalják más, a magasabb vasúti díjtételt jobban elbíró áruk. És arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a mező­gazdaságnak jutó többletjövedelem a gazdák vásárlóerejét fogja emelni s ennek révén új áruk fognak szállításra kerülni. Régi igazság ugyanis Magyarországon: ha a gazdának jól megy a sora, akkor az ipar és a kereskedelem is kedvező helyzetben van. Ezért helyes nemzetgazdasági politikánál elsősorban azokat az utakat kell keresnünk, melyek a tőkeszegény 1 Vízügyi Közlemények, 1937/1. szám.

Next

/
Thumbnails
Contents