Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)
1. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Második, befejező közlemény)
HEGYVIDÉKI VÍZTÁROZÓ MEDE ifCÉK 35 a mértékadó vízmennyiséget. Ez a helyzet még nem jelenti a vízrajzi adatok teljes hiányát, hanem a fentiek szerint akkor is előállhat, ha vannak ugyan néhány évre kiterjedő vízállás- sőt vízhozamadatok, de a csapadékösszehasonlítás eredményeképen az ismert évcsoport egyik évé, illetve tározási időszaka sem tekinthető mértékadóan vízszegénynek. (Megjegyzem azonban, hogy lia a csapadékmagasságokban kis különbségek mutatkoznak, akkor az ismert vízhozam a csapadékmagasságok arányában redukálható.) Ilyenkor a helyzet lényegében olyan, mintha vízrajzi adat egyáltalán nem volna. Mindkét esetben pusztán a csapadékadatokból való következtetésre vagyunk utalva, ami határozottan pontatlanabb eljárás, de a III/l. a) fejezetben megadott lefolyási tényezők figyelembevételével közelítő eredményt mégis ad. y) Végül elég gyakran előfordul az is, hogy a szóbanforgó vízgyűjtőre, vagy közvetlen szomszédságára vonatkozóan még kielégítő csapadékadatok sem ismeretesek. Ebben az esetben a követendő közelítő eljárás a következő: A vízgyűjtőterület átlagos évi csapadékmagasságát meghatározzuk a Meteorológiai Intézet csapadéktérképe alapján (3. ábra), mégpedig kis vízgyűjtő esetén egyszerűen a terület súlypontjához tartozó csapadékmagasság értékének megbecsülése, nagyobb terület esetében pedig a csapadékok részletes összegezése révén (37. ábra): ahol h v h h„ a területet átszelő ismert csapadékvonalak (izohiéták) értékei, h' és h" pedig a terület határait érintő csapadékmagasságok, amelyek interpolálással állapíthatók meg. Minthogy a h v h 2, h„ értékek 30 éves átlagok, tehát h k is átlagos érték és az egész vízgyűjtőterület átlagos évi csapadékmagasságának nevezhető. Minthogy pedig a III/l. a) fejezetben előadottak értelmében az átlagos évi csapadékból a legkisebb évi csapadékmagasságra — a (7) képlet alapján — igen megbízhatóan következtethetünk, a legkisebb évi csapadék ismeretében a további eljárás már a második változatként említett feladat megoldásával esik egybe (ß). Az átlagos és a legkisebb évi csapadékmagasság közötti viszonyt a (7) összefüggés adja meg. Ha a fent vázolt módszerek valamelyikével már meghatároztuk a mértékadó évi vízmennyiséget, illetve a legkisebb évi középvízhozamot, akkor az eljárás 2. lépéseként említett számítás, azaz a tározótérszükséglet meghatározása tisztán elméletileg, a karakterisztikus integrálgörbe figyelembevételével történhetik [(36), (37) képlet]. b) A legkisebb évi középvízhozamnál kisebb üzemvízmennyiség állandó biztosítására szükséges tározótér. (Évszakos tároz ó.) A tervezésnek ez az esete legtöbbnyire ugyancsak a vízerőhasznosítás keretében fordul elő, mégpedig olyankor, amikor a fogyasztás egyenletes, és az elhelyezhető, illetve értékesíthető energia kevesebb, mint amennyit a legkisebb évi középvízhozammal hasznosítani lehet. A tározónak tehát nem kell kiegyenlíteni egy teljes 12 hónapos időszak (tározási év) vízhozameloszlását, csupán egy éven belül kell a nedvesebb évszak vizét a legszárazabb időtartamok vízhozamainak kiegészítésére tároznia. A tározó méretezése tekintetében mértékadó időszak kikeresése céljából nem is szükséges minden esztendőt megvizsgálni, mert magától értetődik, hogy a vizsgálatból eleve kimarad minden olyan év, Z*
