Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)
1. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Második, befejező közlemény)
36 MOSON'YI EMIL amelynek legkisebb vízhozama nagyobb a kielégítendő állar.dó vízfogyasztásnál, az üzemvíznél. A vizsgálat tehát az iizemvíz mennyiségétől függőón csak a közepes és vízszegény évekre, vagy csak az utóbbiakra korlátozódik. Kérdés, hogy egy közepes vízhozamú óv milyen körülmények között tartalmazhat az évszakos kiegyenlítés tekintetében mértékadó időszakokat. Ha a közepes esztendő vízhozameloszlása olyan jellegű (lásd a 38. ábrán a 2 jelű görbét), mint az éves tározó tekintetében mértékadó vízszegény esztendőé (1 jelű görbe), akkor nyilvánvaló, hogy valamely q üzemvízhez tartozó tározótér a laposabb hajlású görbével jellemzett, azaz a vízben szegényebb esztendőben nagyobb, vagyis S 1 > S s. Viszont ha a közepes esztendő első szakasza vízszegény, azaz a száraz esztendőhöz hasonló, s közepes jellege abból származik, hogy az őszi és téli évszak csapadékban gazdag (3 jelű görbe), akkor elvileg lehetséges az, hogy az üzemvízfogyasztás bizonyos értékeire a közepes év mértékadó s nem a vízszegény, miként a 38. ábrán felvett esetben, ahol S 3 > >S\. Ez a helyzet nagyjából az üzemvíznek q x értékig való növekedéséig, azaz addig a határhelyzetig, amely a, BD egyenesnek felel meg. Az üzemvízmennyiség további növekedésével ismét a vízszegény év 1 jelű görbéje adja a nagyobb metszőket, azaz válik mértékadóvá. Az integrálgörbéknek ez az egymáshoz való viszonya abból adódik, hogy a közepes jellegű 3 jelű év első felében előfordulnak olyan rövidebb időszakok, amelyekvízben szegényebbek, mint az éves tározó tekintetében mértékadó 1 jelű év ugyanilyen hosszúságú legszárazabb időszakai. A q x határérték nagysága, illetve q rhoz, a legkisebb évi középvízhozamhoz való viszonya természetesen a 3 jelű görbe alakjától függ. Minél laposabban végződik ugyanis e görbe első szakasza, annál nagyobb q x, vagyis annál nagyobb üzemvízértékig terjed a 3 jelű görbe mértékadó volta. A tapasztalat szerint azonban a vízhozameloszlást jellemző integrálgörbéknek ilyen jellegű eltorzulása — a kárpáti meteorológiai és vízrajzi viszonyok között — csak kis mértékű; másszóval valamely közepes jellegű esztendő az üzemvízszükségletnek csak igen kicsi értéke esetében válik mértékadóvá. Kis üzemvíz biztosítása pedig ugyancsak kis tározóteret igényel, amely rövid időszak — legfeljebb néhány hót — vízhozamának kiegyenlítésére alkalmas. Lehetséges még az is, hogy valamely másik — az éves tározásra nem mértékadó — vízszegény esztendő vízhozamintegrálja ad ilyen hullámos jellegű görbét. Az ábrán ennek a 3 jelű görbe felső, ÂD szakasza, továbbá folytatólagosan az I х jelű vonal felel meg. A q x fogyasztás közelítő határérték-jellegére vonatkozó megállapítás természetesen erre az esetre is érvényes de a vizsgálatok szerint q x a száraz esztendők összehasonlításakor is igen kicsinynek adódik A fentieket összefoglalva tehát megállapíthatjuk, hogy — az egészen kicsi, s így igen rövid időszak vízhozamkiegyenlítését teljesítő tározókon kívül — az évszakos tározók hidrológiai méretezésénél is az éves tározók tekintetében mértékadó tározási évet kell figyelembevenni. 38. ábra. A mértékadó esztendő kiválasztása évszakos tározás esetében. Figure 38. Selection of the year decisive for seasonal storage.
