Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

2. szám - VII. Szakirodalom

234 SZAKIRODALOM Sajnos, a kísérletek szerint с nem tekinthető talajállandónak: a rezgő tömeg nagyságától és az érintkezési felülettől is függ. A terjedési sebesség már inkább tekinthető állandónak. Ha a talajt homogén, rugalmas, fél-végtelen tömegnek tekintjük, a rugalmassági és nyírási modulus a terjedési sebességből számítható. Rétegzett talajban — mint Ramspeck vizsgálataiból tudjuk — interferenciás jelenségek lépnek fel, a rezgésszám-amplitúdó összefüggését mutató görbének több maximuma és minimuma van. Sezawa és Karmi japán kutatók a csillapítatlan rezgés differenciálegyenletének elméleti vizsgálatával több megoldásra jutottak; megadják a rezgések okozta elmozdulásokat, és kimutatják, hogy rezonancia egy meghatározott rezgésszámnál lép fel. A legutóbbi években amerikai kutatók is foglalkoztak a dinamikus talajvizsgálattal, ós a kísérleti eredményeknek betonburkolatok vizsgálatában való felhasználhatóságát kutatták. Pickett matematikai formulába öntötte a hullámok terjedési sebessége és betonburkolat, valamint a talaj jellemzői közötti összefüggést. A továbbiakban a szerzők a fél-végtelen térben keltett szabad rezgések terjedési sebességének képleteit közlik Sezawa és Kanai nyomán. Három különböző típusú megoldás adódik; ezek egyike a tiszta nyírási hullám, a másik kettő együtt Rayleigh-h\illám, közel állandó hullámhosszal. Az egyenletekben szereplő állandók abból a feltételből számíthatók, hogy a felszínnek feszültségmentesnek kell lennie. A levezetések eredménye összefüggést ad a hullámok terjedési sebessége és a talaj rugalmassági, ill. nyírási modulusa között. így pl. lia a talaj Poisson állandója « = 0,25, a nyírási modulus: p V

2 V = a hullám terjedési sebessége, G — 0,8453 p — sűrűség. A dinamikus és sztatikus talajállandók összehasonlításának érdekében a kiválasztott terepen a svéd állami talajmechanikai intézet fúrásokat végzett, és meghatározta a talajok térfogatsúlyát, hézagtér fogatát, és nyírási és húzási rugalmassági modulusát sztatikus terhelés esetén. A kísérleti terület altalaja nagyobb mélységig terjedő puha agyag volt, amelyet egy 1,5 — 1,7 m vastag keményebb agyagréteg takart. A cement- és betonkutató intézet viszont a kivett talajminták nyírási és húzási rugalmassági modulusát dinamikus úton határozta meg, longitudinális ós torziós rezgések azon frekvenciáinak mérésével, amelyeknél rezonancia következett be. A számításra szolgáló képlet: Q\— к W h v

e- kg/cm

a a képletben: W = a hengeres talajminta súlya, h = a hengeres talajminta magassága, v

e = frekvencia mp-kint, к — a hengeres talajminta tehetetlenségi nyomatékainak viszonyától, a kísérleti berendezés rezgőrendszerótöl ós a rezgések fajtájától függő állandó. A mérési eredmények összehasonlításában — az erős szórás mellett is — feltűnő, hogy a dinamikus úton meghatározott rugalmassági modulus lényegesen nagyobb, mint a sztatikus. Ez érthető, mert az órintöhajlás bizonytalansága miatt a sztatikus rugalmassági modulust az egyirányú nyomókísérlet deformációs görbéjéből mint az в = 1% összenyomódáshoz tartozó metsző modulust állapították meg, noha a rugalmassági modulus értéke, mint egy hiszterézis-liurok szelőjének hajlása megbízhatóbban meghatározható lett volna. A közlemény ezután áttér a terepen végzett dinamikus vizsgálatok rezgéskeltő- és mérőberendezéseinek ismertetésére. A rezgéskeltő-gép egy 75 kg súlyú, 60 cm ф alaplemezzel felszerelt, 2800/perc fordulatszámú vibrátor volt, amelyet közvetlenül az agyagréteg felszínére helyeztek és lehorgonyoztak. Az amplitúdó és hullámhossz mérése oszcillográfok és katódcsövek segítségével történt olymódon, hogy mérték két, a talajba szúrt felvevőnek azt a távolságát, midőn a két rezgés katódcsőben regisztrált Lissajous-ábrája közel egyenes vonalat adott; ekkor a távolság a fél hullámhosszal egyezett meg. A kísérleti területen az említett kísérleteken felül a Svéd Állami Útügyi Intézet sztatikus próbaterheléseket is végzett különböző terhelő lemezekkel. Különös érdekességűek a nagy átmé-