Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

2. szám - VI. Víziügyek a dunai államokban

CSEHSZLOVÁKIA 225 Az 1931. évi törvény, amely szilárd pénzügyi alapokra helyezte a vízimunkálatok folytatását, 1931-től 1957-ig a eseh- és morvaországi víziutakra 1400 millió forintot irányzott elő. Ebből az összegből 1939-ig 540 milliót használtak fel. (A Szlovákiában és Kárpátalján elvégzendő építkezések 700 millió Ft értékkel szerepeltek az előirányzatban, amely összegből a Vágfolyóra 350 millió Ft volt beállítva.) 1931-től 1939-ig a cseh tartományokban 8 duzzasztómű épült, megépült a vranai nagy hajózsilip és vízerőmű (Prága fölött a Moldván) évi 70 millió kWó teljesítménnyel, elkészült a Prága és a német határ közötti víziút utolsó duzzasztója, ós folytatták a folyószabályozási munkákat. Öt nagy völgyzárógát épült összesen 164 millió m

3 tárolására. Az üzembehelyezett vízierőmüvek évi teljesítménye 90 millió kWó. Az 1931—1938 között folyamatban volt vízimunkálatokra (ideértve a lecsapolási és patakszabályozási munkákat is) összesen 1,5 milliárd cseh koronát, tehát 1050 millió forintot költöttek. A munkálatok átlagosan 80—120 munkahelyen voltak állandóan folyamatban, és összesen 200 mérnököt és technikust foglalkoztattak. (Természetesen a köztisztviselőkön kívül.) A beruházásokból 60% esett munkabérekre, 8% szociális terhekre (!), 17% anyagra és felszerelésre, 2% szállításra, 3% (!) adókra, 10% munkavezetésre és vállalkozói haszonra. A müncheni döntés után, amikor Csehországot a német külpolitika teljesen a saját érdekkörébe terelte, előbb megállapodás jött létre a Nemetbirodalom és Csehország között a Duna —Odera-csatorna megépítése tárgyában, majd később a németek minden vízügyi kérdésben a maguk részére biztosították a döntés jogát. A háború természetesen egyre jobban éreztette hatását, és már 1941 május havában rendelet jelent meg, amely egyenesen megtiltotta az új építkezések megindítását, sőt a folyamatban lévők befejezését is engedélyhez kötötte. A németek igyekeztek minden rendelkezésre álló felszerelést és munkaerőt Németországba, az ott folyamatban lévő katonai építkezések céljaira átcsoportosítani. Így említésreméltó építkezések a német megszállás idején csak 1939—1941 között voltak. Az Elba középső szakaszán 7 további duzzasztómű létesült, megépült két kikötő és 19 km folyószabályozási munka fejeződött be; a Moldván pedig megépült a stechovicei nagy vízierőmű (126 millió kWó, 300 millió Ft), és folytatódtak a folyószabályozási munkák. Ebben az időszakban fejeződött be a Brünntő\ 7 km-re lévő leniniekéi völgyzárógát építése is. (A max. falmagasság 30 m, a tároló befogadóképessége 21 millió m

3, az erőmű évi termelése 7 millió kWó, építési költség 37 millió Ft. A tárolómedence a vízierőkihasználást és Brünn ivóvízellátását is szolgálja.) A német megszállás alatt a csehek vízimunkálatokra összesen 570 millió forintot fordítottak, és serényen folytatták az általános vízgazdálkodási programm tervezési munkálatait. Összefoglalva a beruházásokat, az 1905—1945 közötti időszakban, tehát 40 év alatt Cseh- és Morvaországban víziépítkezésekre (a talajjavítást, a vízvezetéképítést és csatornázásokat is ideértve) összesen 7 milliárd csehkoronát fordítottak. (Ez kereken 5 milliárd forintnak felel meg, tehát figyelembe véve a cseh tartomány 79.000 km

2 területét, a km^-kinti befektetés kereken 60.000 forint!) Ebből az összegből 675 millió forint jutott a Közép-Elba csatornázására (Melnik — Jaromer között 182 km, 18 vízlépcső, 138 km mederszabályozás és kapcsolatos művek), 381 millió forint a Középső-Moldvára (Prága — Budweis között 191 km, 3 vízlépcső, 27 km mederszabályozás. 2 erőmű: 36.500 kW); 436 millió forint a Prága, ill. Melnik alatti Moldva-, ill. Elbaszakasz csatornázására a német határig (162 km, 13 lépcső); 60 millió forint kikötőkre (csupán 1922—45 közt!); 275 millió forint tárolómedencékre (29 állami, ill. tartományi létesítmény, 249 m

3 együttes befogadóképességgel); 170 millió forint vízerőművekre (20 állami és tartományi inű, 88.800 kW együttes teljesítménnyel és évi 373 millió kWó energiatermeléssel). A kisebb folyók, hegyi patakok ós vízmosások rendezésérc (2600 -(- 600 km) 109 millió forintot, talajjavításokra (300.000 ha), vízvezetékekre (5500 km) és csatornázásra (450 km) kereken 1750 millió forintot fordítottak. A második világháború súlyos következményei miatt a víziépítkezóseket átmenetileg korlátozni kellett, és a kétéves gazdasági terv keretében csak a következőket tervezték: a békeszerződésekben és pénzügyi beavatkozással biztosítani a megfelelő tengeri kikötőket, ellátni a szükséges fenntartási és újjáépítési munkálatokat, biztosítani a második világháború folyamán abbamaradt, de változatlanul fontos építkezések állagát, befejezni a fontos tervezési munkálatokat, és folytatni a félbemaradt víziutak és erőmüvek építését. 15