Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

2. szám - II. Dr. Mosonyi Emil: Magyarország vizeiről

172 DR. MOSONYI EMIL képletből kilowattban adódik, ahol h a vízszintkülönbségnek m-ben, q pedig a vízhozamnak m

3/mp-ben kifejezett értéke. Egy folyó vagy egy teljes vízrendszer elméleti vízerőkészletét a szakaszokból számított összeg adja meg: (2) 1000 qh 75 0,736 = 9,8 У qh Az elméleti vízerőkészletet többféle mennyiséggel lehet jellemezni a szerint, hogy mekkora vízhozamot veszünk a számítás alapjául. A szokásos értékek az alábbiak (lásd a 3. ábrát). 1. Legkisebb elméleti vízerőkészlet, vagy 100 százalékos elméleti teljesítmény : a legkisebb észlelt vízhozamtól számított érték. Jele: 7'

10

0. 2. A 95 százalékos elméleti teljesítmény az átlagos vízhozamtartóssági görbe 95%-os vízhozamából származtatható. (8322 órás teljesítmény.) Jele: T

9

y (Kisvízerőkészlet.) 3. Az átlagos vagy 50 százalékos elméleti teljesítmény az átlagos vízhozamtartóssági görbe 50%-os vízhozamának figyelembevételével számítható. (6 hónapos, vagy 4380 órás teljesítménynek is nevezhető.) Jele: T

5

0. 4. Közepes elméleti teljesítményt az átlagos középvízhozam alapulvétele szolgáltat (területkiegyenlítés). Jele: T

K. Átlagos középvízhozamon egy hosszabb — legalább 10, de lehetőleg 20 vagy 30 éves — időszak évi középvízhozamainak számtani közepét értjük. Az elméleti vízerőkészlet jellemzésére újabban а 7'

9

5, Tr és 7'

5

0 értékek együttes kimutatását tartják helyesnek. Ezt az álláspontot fogadták el az Energia Világkonferenciák. Fel kell hívnunk a figyelmet azonban arra, hogy a 7'

9

5, ill. 7'

5

0 mennyiségeket a vonatkozó szakirodalom gyakran mint az „átlagos vízjárású" esztendő vízhozamtartósságából számítható értékeket jelöli meg. Nyilvánvaló, hogy egy kiválasztott átlagos esztendő vízliozamtartóssági görbéje nem szükségképen azonos egy hosszabb időszak átlagos vízhozamtartóssági görbéjével, sőt tőle lényegesen eltérhet. Minthogy az átlagos vízjárás jellegével rendelkező esztendő kiválasztása meglehetősen bizonytalan és nem egyértelmű feladat, nyilvánvaló, hogy csakis egy hosszabb időszak átlagos tartósságának figyelembevétele ad helyes culatokat. Valamely elméleti vízerőkészlet gazdasági jelentőségét igen sokféle nem vízrajzi tényező is befolyásolja; ilyenek a földrajzi fekvés, geológiai és topográfiai viszonyok, fogyasztási körülmények stb. Ha ezektől eltekintünk, és egyelőre csupán a vízrajzi adottságok tükrében vizsgáljuk a vízerőkészletek viszonylagos értékét, akkor három szempontot kell tekintetbe vennünk: a) Az elméleti vízerőkészlet abszolút mennyisége. b) A vízhozam viszonylagos nagysága a teljesítményben. Köztudomású és könnyen bizonyítható, hogy az egyenlő teljesítményű vízerőlehetőségek közül azok a kedvezőbbek, amelyeknél a szóbanforgó teljesítmény kisebb vízhozamból és nagyobb esésből származik. Ez az elv a hegyvidéki vízerőművek előnyét fejezi ki a dombvidéki és síkföldi hasznosításokkal szemben. Fig. 3. Average Duration Curve of Discharges. (Average values of a 10—30 year period.)