Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

2. szám - II. Dr. Mosonyi Emil: Magyarország vizeiről

MAGYARORSZÁG VÍZERŐI 173 с) A rendelkezésre álló elméleti teljesítmények viszonylagos ingadozása. Ez jellemezhető pl. а Т

ьо és а Т

9

5 (vagy Т

ш) arányával. (Ha a különböző kis és közepes vízhozamokhoz tartozó vízszintesések közelítőleg egyenlőek, akkor a teljesítmények aránya helyett a megfelelő vízhozamok aránya vehető.) Önként értetődik, hogy az a vízerőkészlet kedvezőbb, amelyikre vonatkozóan az m m '

5

0, vagy az 5

0 T, 95 T 100 viszonyszám kisebb. Ezenkívül az energiagazdálkodás szempontjából figyelemreméltó hidrológiai jellemző az árvizek viszonylagos nagysága is, mert ez általában összefüggésben van a duzzasztás fenntartásának, illetőleg az energiatermelésnek lehetséges időtartamával. A viszonylag kisebb árhullámú folyókon sok esetben fenntartható a duzzasztás az árvízi időszakokban is (pl. a rajnai és egyéb kisesésű svájci erőművek). Azokon a vízfolyásokon azonban, amelyeken viszonylag nagy árhullámok vonulnak le, legtöbbnyire nem engedhető meg az árvizek duzzasztása, s ezért szabad levonulásuk biztosítása érdekében a duzzasztást az árvizek idején szüneteltetni kell, amiből az energiatermelésnek hosszabb-rövidebb kiesése származik. Az árvíz viszonylagos nagyságát a a Qmax 0 4wax Qfmax ß = > vagy a ß

x - = *7s0 Qmin Ï100 tényezőkkel lehet jellemezni. Az I. táblázatban közlöm néhány hazai vízfolyásra azokat a mértékadó fontosabb hidrológiai adatokat, amelyek az elméleti vízerőkészlet értékelésénél figyelembe veendők. A fentiekhez azonban hozzá kell tennem azt, hogy teljes hidrológiai képet csakis a vízállás- és vízhozamtartósságok átlagos görbéinek felrakása alapján kaphatunk. A Duna és a Tisza rendszerének vízjárásában mutatkozó különbséget jól szemlélteti a 4. ábra, amelyen a Tisza és Dana egy-egy szelvényéhez tartozó vízhozamtartóssági görbét olyan mértékben ábrázoltam, hogy az 50%-os tartósságú vízhozamok egyenlő nagyságban mutatkozzanak. A vízerőkészlet jellemzésére alkalmasak még a vízfolyásban rejlő elméleti energiáknak évi értékei, azaz az ^100> ^95> ^50. К kilowattórában kifejezett munkamennyiségek, amelyek az elméleti teljesítménytartóssági ábráknak, a megfelelő 7'юо' ^95> '''50' 'I'

к értékekkel elvágott alsó részterületeiként számíthatók. Ha az 4. ábra. A Duna és Tisza átlagos vízhozamtartósságának összehasonlítása. Fig. 4. Collation of Average Duration Curves for the Danube and Tisza Rivers.