Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

2. szám - I. Iványi Bertalan: A Tisza kisvízi szabályozása

•A TISZA KISVÍZI SZABÁLYOZÁSA 157 helyrajzi alakú és hibátlan medrű, de viszonylag mégis sekélyebbvízű folyószakaszok maradnak szabályozatlanul a mélyvízű medrek, a kanyarulatok mellett, és az előbbiekben, valamint a jólrendezett gázlókban kialakult vízmélység a határa annak, ameddig folyószabályozással a hajózóvíz mélységén észszerűen javíthatunk. Hogy ez a határ hol van, azt nem tudjuk pontosan előre megállapítani, de kellő körültekintéssel, a folyó alapos ismereteben megközelítően mégis jelezni lehet. Ne feledkezzünk meg róla, és ne tévesszük szem elől, hogy a gyakorlatban a folyószabályozásnál a legkülönbözőbb hosszúságú ёз görbületű kanyarulatokból és egyenesekből álló olyan természetes vízmederben akarjuk a hajózóvíz minél kedvezőbb mélységét elérni, amelyben időnként — hogy a Tiszánál maradjunk — 900 m

3, máskor pedig 65 m

3/sec víz folyik le. Abban a mederben, amely 900 m

3 víz levezetésére szükséges mérettel és formával alakult ki, nem szabhatjuk meg tetszőlegesen a 65 m

3/sec-nak megfelelő vízmélységet. A magasabb vizek mederalkotó hatásával szemben nem alakíthatjuk teljesen szabadon azt a pályát ез azt a medret, amelyen a kisvíznek kell lefolynia. Egy, a természetből vett kép is kínálkozik a fenti megállapítás szemléltetésére: a Hármaskörös is nagyon kisesésű alföldi folyó, medre szintén mélyen be van ágyazódva, és nagyon jó formájú, de sokkal kisebb, mint a Tiszáé. A Tisza kisvízmennviségével a Hármaskörös szép, zárt medre kitűnő hajóút lenne. De azt bizonyára senki sem tételezi fel, hogy a Tisza medrét át lehet úgy alakítani, hogy kisvíz idején megfeleljen a Hármaskörös medrének. Visszatérve a megszűkítés hatására, még azzal a kérdéssel kell foglalkoznom, hogy mi lesz a hatása a szabályozással a gázlóban megindított mederbeágyazódásnak a hordáié kmo z g á s r a, különösen pedig, hogy okozhat-e ez a művelet elzátonyosodást az alsóbb folyószakaszokon. Ha közelebbről vizsgáljuk a gázlórendezésekkel járó mederlemélyülés, beágyazódás körülményeit, mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy ha a beágyazódást nem is korlátozzuk a Tiszán annyira, mint ahogyan Girardon fenéksarkantyúival a Rhône-on korlátozni igyekezett, az mégis csak arra a mederszakaszra szorítkozik, amelyiken a munkálatokat végrehajtjuk, ahol a medren bármi módon szűkítést végzünk, és ez a beavatkozás velejében nem különbözik a küszöbök ama lekoptatásától, amelyet Girardon módszere is felidéz. így a szabályozott gázló fölötti szakaszra, a kisvíz leszállásával és kisvízi szelvénycsökkenéssel járó csekély esésnövekedés és kismérvű — szinte észre sem vehető — áramlásélénkülésen kívül más hatás nem származik. A szabályozott zátonyos szakasz alatt fekvő folyórészleten lehetne bizonyos nagyobb hatásról is szó, lia a gázlóban való mederbeágyazódással nagyobb kimosás és nagyobb mederanyag-vándorlás járna együtt. Ebben az esetben a lefelé következő szakaszon a felülről leszállított, a vízfolyást terhelő anyagtöbbletből elvileg újabb zátonyosodás keletkezhetnék minden olyan helyen, ahol ennek a feltétele megvan. Az újabb zátonyok képződésének azután a vízszintesés további olyan módosulása lenne a következménye, hogy a rendezett gázló alatti, zátonyosabbá vált szakaszon vízszintemelkedés és eséscsökkenés, tovább lejjebb pedig esésnövekedés állana be. Ez az újabb gázlókeletkezés kicsiben hasonló lenne a hosszabb szakaszon összeszorítással szabályozott folyókon a szabályozott szakasz alsó részében, és az azon alól következő szakaszon már sokszor észlelt fenék- és vízszintemelkedéshez. Midőn a jelzett netaláni változásokra gondolunk, ne feledkezzünk meg arról, hogy az esésviszonyok vázolt módosulása csak a kisvizekre vonatkozik. Az a mederszűkítés, amivel gázlóink rendezése jár, a középvizek esésében már nem hoz létre lényeges változást. Magában a rendezett gázlóban a küszöb lehordása folytán a szűkebb, de mélyebb mederben valamivel élénkebb lesz ugyan a vízfolyás mint volt, de ez lényeges esésmódosulás nélkül, a vízemésztésre kedvezőbb mederforma következtében is beállhat, a fölfelé és lefelé következő kanyarulatokban pedig már semmi ok sincs arra, hogy a középvíz hosszanti