Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

2. szám - I. Iványi Bertalan: A Tisza kisvízi szabályozása

158 IVÁNYI BERTALAN metszetében számottevő változás álljon be. Éppen így általános sebességnövekedésről, és a mederanyag fokozottabb megbontásáról sem lehet szó. A víz a gázló elhordott küszöbének az anyagával átmenetileg kétségtelenül némileg jobban telítődik, de ez a helyzet csak átmeneti, s csak addig tart, amíg a gázló kialakul. A kialakulás fokozatos, sőt a gyakran alkalmazott iszapoltató módszernél szinte automatikus is, ezért a víz nagyfokú telítődésétől nem kell tartanunk. Midőn pedig az összeszűkítést, legalább részben, iszapoltató művekkel végezzük, a lemélyüléssel járó hordalékszaporodást jórészt ellensúlyozzuk az iszapoltató művek vizet derítő hatásával. Annyi, sőt több iszapot választunk le iszapoltató műveinkkel a vízből, mint amennyit a meder mélyülése anyagban jelent; különbség csak a vízből leválasztott anyag és az elmosott anyag súlyosságában van. Az iszapoltató művek a magasabban járó finomabb hordalékot tartják vissza nagyobb tömegben, a meder fenekén pedig rendszerint valamivel súlyosabb homok fekszik, és az mosódik el. Gyakran kotrással idézzük fel a lemélyülés egy részét. Ebben az esetben még kevésbbé lehet szó a víz telítettségének fokozásáról és nagyobb hordaléktömeg mozgásbahozásáról. A fenéktalaj megmozgatása következtében újabb zátonyképződés általában csak ott állhat be, ahol a helyrajzi alakulat és a kisvízi meder mérete, formája erre alapot ad, ahol bizonyos elszélesedés észlelhető, vagyis ahol előbb vagy utóbb úgyis kellene javító munkálatokat végezni. Utoljára hagytam érvelésként a nagy Tiszaszabályozást, illetőleg annak egyik eredményét, mint döntő, sőt megdönthetetlen bizonyítékot. A Tiszaszabályozás ugyanis, a végrehajtása során nyitott és a víz kimosó ereje által is fejlesztett sok átvágással nagyszabású gyakorlati példát adott arra, hogy még az ilyen igen nagyfokú -beavatkozás, és vele az áramló víznek a partok és az átvágások elmosatott földanyagával járó megterhelése sem vezetett a középső Tiszán elzátonyosodásra, fenékemelkcdésre. A-Tiszaszabályozás megnövelte az esést, leszállította a kisvíz szintjét, és a hordalékot is fokozta, de nem igazolható, hogy következtében a Tiszán zátonyosodás állott volna be. Sőt, ellenkezőleg: a meder lényegesen beágyazódott, és egyik kétségtelen kedvező eredménye a szabályozásnak, hogy nyomában a régi szigetek kevés kivétellel megszűntek. A gyengébb mellékágak a fejlődésben a főágtól elmaradva feliszapolódtak, a főágak pedig teljes anyamederré fejlődtek ki. A gázlórendezések sokkal kisebb arányú beavatkozások a meder- és esésviszonyokba, mint az átvágások létesítése volt, semmi ok sincsen tehát arra, hogy a gázlóküszöbök lekoptatásától — kivételes esetektől eltekintve — újabb fenékzátonyok keletkezését kelljen várnunk. Óvatosságból mégis rá kívánok mutatni ezen a helyen arra, hogy a Sajó torkolatától Tiszafüredig végrehajtandó kisvízi szabályozás esetleg már olyan mértékben mozgatja meg a mederfenék súlyosabb homokos-kavics hordalékát, hogy annak egyrésze az alsóbb szakaszra is levándorol, és ott leülepedve fokozni fogja itt-ott a meder elszélesedését. Ezen a vonalon ugyanis hosszú, zátonyos mederszakaszok rendezésére lesz szükség. Viszont aránylag kevesebb és rövidebb itt a mély vizű meder, mint a többi folyószakaszon. Tehát kiterjedt lehet a kisvízi mederszabályozásokkal együtt járó hatás is. Nagykiterjedésű partbiztosítási munkákkal és kotrásokkal itt is lehet csökkenteni az egyébként a mederlemélyülés során mozgásbajutó fenékanyag mennyiségét, de mégis előre fel kell készülni rá, hogy a felülről érkező súlyosabb hordalék ne okozhasson niederelszélesedést a lefelé következő folyószakaszon. Ez a munka Tiszafüred alatt az átmenetek és szélesmedrű szakaszok rendezésével, továbbá a lazábbtalajú kanyarulatok szakadópartjainak megkötésével — kellő előrelátással —- már régebben megindult, és ezideig is már jelentékenyen előrehaladt .