Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

2. szám - I. Iványi Bertalan: A Tisza kisvízi szabályozása

152 IVÁNYI BERTALAN is hosszabb egyenes átvágásokat, sőt többé-kevésbbé egyenes, természetes szakaszokat is, amelyek a vízmélység tekintetében kifogástalanok. Az utóbbiaknál csak az a feltétel, hogy a fenék kimosható, viszont a partok anyaga ellenálló legyen. A nagyon kis esés folytán a völgy általános esése sem tud határt szabni a sokszor nagyon hosszú egyértelmű görbületeknek. Gyakran a völgy általános esésével teljesen ellenkező irányú folyás állott be a Tiszán annak az anyagnak a kényszerítő hatására, amelybe a folyó ágyazva van. A középső Tisza kifejtette folyását kanyarulataival, de nem a mederellenállás és a hordalékmozgató erő egyensúlya kedvéért, nem a hordalékmozgás egyensúlya kedvéért, hanem a mederágy anyaga következtében. Ebben a kanyarulatokban kifejlődött mederben a Tiszaszabályozás előtt a hordalék egyensúlyozottan mozgott — nem állott be fokozatosan maradandó feltöltődés és elzátonyosodás —, de egyensúlyba tudott jutni az új, a rövidebb és nagyobbesésű, de több hordalékot is szállító szabályozás utáni mederben is. Erre a szerencsés körülményre nézve döntő tényező a part és a mederágy relatív szilárdsága volt. Az inflexiók távolságának, mint említettem, közelítő mértékét sem találjuk a középső Tiszán. Ennélfogva ott, ahol valamely elszélescdett lolyórészlet rendezésénél a gyakorlati kivitel könnyebbsége, é? különösen a vonalvezetés biztossága, egyenletessége érdekében kívánatos valamely jelentéktelen kisvízi inflexió elhagyása, azt elvileg egészen bátran meg is tehetjük. A küszöbökön a kisvíz bukásainak összegeződésétől — mint káros következménytől — tartanunk nem kell, a folyó kis esése miatt ebből hajózási nehézség nem származik. Nagyon fontos azonban, hogy jól felismerjük az inflexió okát, jól mérlegeljük az új folyópályában létrejövő áramlások útját, és csak mindezek együttes megállapítása után szerkesszük meg a szabályozási irányokat, mert csak akkor érhetjük el a legjobb eredményt, ha a kiküszöbölni kívánt inflexió okát is meg tudjuk szüntetni. Ilyen eset ott fordulhat elő, ahol a középvízi medernek kevesebb inflexiója van, mint a legmélyebb pontok vonalának. A görbület alakját a természetnyújtotta nagyszámú sorozatból minden megjavításra szoruló gázlóra könnyen kiválaszthatjuk, annál könnyebben, mert legtöbbször a közvetlen környezet megadja a legcélszerűbb vonalvezetést. Igen gyakran az egyik part vonala közvetlenül alkalmazható a vonalvezetés formájaként. Ezzel a folytonosság hasznosságát cseppet sem tagadjuk meg, hiszen a természetből választott görbületi minták is folytonosak annyira, amennyire az anyag megengedi. így a folyó ismeretében a legtöbb esetben a legtermészetesebb, és ezzel a legcélszerűbb forma magától adódik. Ezen az alapon alig szükséges hosszabb egyenest alkalmazni. Előnyben részesítjük a görbületeket. Az egyenest azért kerülni is fogjuk, és lehetőleg enyhe ívvel igyekezünk pótolni. Azt azonban nem kell erőltetni a Tiszán — még ha hosszabb folyórészletről van is szó —, hogy a szabályozási vonalba a görbület kedvéért jobbra-balra kilengéseket és néhány inflexiót iktassunk be, mint egy-egy esetben nagytudású és nagytekintélyű, de máshol nevelődött folyószabályozók ajánlották is már. Ezeket a kis kitérésű és rövid görbületeket sokkal nehezebb biztos formában kialakítani, mint az egyértelmű enyhe görbületű, de hosszabb íveket, és semmi különös előnyt sem jelentenének. Az enyhe íveket azonban ott is igyekszünk alkalmazni, ahol egyenes kínálkozik vonalként, mert a kanyarulat — paradoxonnal kifejezve — mozgásában is stabilisabb forma a folyón, mint az egyenes. A kanyarulat eltolódhatik, de formájára kanyarulat marad, iránya és értelme sem változik meg a középső Tiszán. Az egyenes azonban bárhogyan eltorzulhat mindaddig, amíg a folyó pályája, mpdre nincsen tökéletesen megkötve. Ezen felül még a mérsékelt kanyarulatban előálló kisvízi mederkeresztmetszet is nagyobb hasznosítható vízmélységet ad, mint az egyeneshez tartozó keresztmetszet egyébként azonos nedvesített terület esetén. Ebből az is folyik — természetes mederformákat tartva szem előtt —, hogy egyenlő kisvízi mélységet tételezve fel, enyhe kanyarulatban a kisebb nedvesített keresztmetszet miatt nagyobb a kisvízszín esése, mint egyenesben, ami a gázló-