Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

2. szám - I. Iványi Bertalan: A Tisza kisvízi szabályozása

A TJSZA KISVÍZI SZABÁLYOZÁSA 145 Szabályozási szempontból a hordalékos gázlók az érdekesebbek. A gázlók e típusáruik a keletkezésére sokféle ok vezet. Helyük a legtöbbször a medernek a kanyarulatok közötti átmeneti szakasza, az inflexió, de hosszú egyenes folyórészeken, sőt enyhe görbületekben is gyakoriak. Az utóbbi eseteket ott látjuk ahol telt meder esetén a folyópálya ívének húrja irányában is élénk vízfolyás fejlődhetik ki, aminek folytán a görbülete szerint domború partvonal éppen olyan keresztmetszeti alakot vesz fel mint a homorú, és a folyó vezetőere a két part között ide-oda helyeződik. Mindezen alakulatoknál a gázlók közös jelensége a széles meder, megokolt tehát, ha első helyen az elszélesedés kérdésével foglalkozunk. A meder elszélesedésének okait az egyes gázlóknál következtetések útján igen sokszor megállapíthatjuk. A kiszélesedés legtöbbször régi mederalakulás eredménye. Néha azonban a folyamat a szemünk előtt folyik le, s közvetlen magyarázatot nyújt a jelenség kifejlődésére. Ilyen a tiszafüredi híd alatti gázló keletkezésének esete. Itt a kiszélesedés újkeletű, és fejlődése a nyilvántartási felmérések adataiból is meg volt állapítható. Az eset tehát ábrázolásban való bemutatásra is alkalmas (3. ábra). Ebben az esetben a folyó pályájának szabad alakulása elé helyezett akadály, a tiszafüredi híd jobbparti hídfőjénél épített rövid, csonka partvédőmű, illetőleg magának a hídnak a felette lévő folyószakasz teljes rögzítése nélkül való megépítése vezetett a meder elfajulására. A hídon alól mederelszélesedés, és ezzel együttjáróan egy nagyon kedvezőtlen gázló képződött, mégpedig egy átvágásban, teiiát egy újabbkeletű mesterséges mederben. A híd egy nagyon széles medrű, mérsékelt ívű kanyarulat alatt közvetlenül, egy rövid, erőtlen áthajlásban épült — lehet mondani — elég jó helyen ós jó irányban is. Mivel azonban ez az enyhe ívű kanyarulat a jobbpart felé mégiscsak mozgásban volt, az egész felső kanyarulat jobbpartjára kiterjedő, időtálló partvédőművel kellett volna mozgásának útját állani, mindjárt akkor, amikor ez — a híd megépítése következtében — szükségessé vált. Partvédőmű létesült is jelentékeny hosszúságban; de szilárd módon, időtálló anyagból csak a hídfő közelében lévő néhány száz méter hosszú része épült, míg a csatlakozó hosszú felső vonal cölöpök közé rakott alacsony rőzsemű volt hiányos kőterheléssel és borítással. A partvédőműnek ezt a részét ott, ahol a kanyarulat íve erősebb volt, alámosta a víz. A mű pusztulásnak indult, mögötte kimosás állott be, s mialatt az. érdekeltek között (vasút, közút, parti birtokos, folyószabályozás!) folyt a vita a fenntartási kötelezettség körül, az elpusztult partvédőmű mögött, a jobbpart elmosásával egészen új meder képződött ki öböl alakjában. Öbölalakban azért, mert a hídfő védelmére a vasút kőhányást készített: alaposan beszóratta kővel a partvédőmű szilárd részének felső végénél a csatlakozó beöblöződött partszakaszt. Ez, a hídfő előtt szilárdan megvédett mozdulatlan jobbparti partrész már most erőteljesen átvetette az áramlásnak a fölötte lévő öbölbe kilengő sodrát a híd alatti balpart felé úgy, hogy az szakadozni kezdett. Megindult tehát a meder elszólesedése. Része volt ebben a magasabb vízállásnál, telt meder esetében, a híd fölötti széles meder balparti felében keletkező élénk áramlásnak is. Ez a híd alatt a folyó jobbpartja felé irányult, és ott nemcsak hogy nem engedte meg a balpart kopása arányában való iszapolódást, hanem a jobbparti rövid partvédőmű alsó végénél kiváltódott örvényléssel együttesen szakadó partot tartott fenn. A híd felett a beöblöződés terjedésével a meder annyira elszélesedett, hogy a balpart felőli mederrészen zátonysziget verődhetett fel. Az így keletkezett balparti mellékágban magasabb vízszíneknél érvényesülő erős áramlás iránya a hídon alul most már egészen határozottan a jobbpart felé mutatott. A hídon alul tehát a leírt hatások következtében mind a két part mosottá és szakadozóvá vált, az egyébként is eltorzult, magárahagyott átvágásban a meder elszélesedett, s végeredményben egy új gázló keletkezett. Ez a gázló természetesen teljesen homokos gázló, a meder fenekét az éles, ú. n. füredi homok borítja. Megjegyezhetem, hogy az ú jkeletű mederelszélesedés a középső Tiszán, hacsak nincsen különleges helyi oka, ritka. Ott azonban, ahol már némileg nehezebb a hordalék, újabb időben is észlelhető elszélesedési hajlam. 10